A legtöbb embernek Magyarországon már a tarlórépáról is az jut eszébe, hogy azt a takarmánynövények között kell keresni a polcon, ha pedig azt mondjuk, hogy ültessünk olyan tarlórépát, aminek még gyökere sem nő, csak levele meg virága, akkor biztos, hogy furcsán néz ránk. Pedig a cima di rapa (ejtsd csímá di rápá) egy olasz zöldségféle, ami bármelyik kiskertbe befér és egyszerre egyszerű, zseniális és finom (meg persze egészséges is).

Maga a tarlórépa is megosztja Európát: míg az egyik felén (Kelet-Európában) karalábét termesztenek és a tarlórépára úgy gondolnak, mint ami nem az asztalra való (és ha mégis, akkor az csak a félig fehér, félig lila, lapított gömböt jelenti), addig a másik felén (Anglia, Franciaország, Olaszország) a karalábé a bizarr, ritka növények sorában foglal helyet és a tarlórépák színes kavalkádja (sárga, fehér, lila) színesíti az őszi konyhaasztalt. Ha pedig északabbra megyünk, az ottani kertészek keresztezték a kettőt, így jött létre a swede (ki lehet találni, melyik ország kertészei kísérletezték ki, megoldásokat a kommetekbe várom), vagy ahogyan Amerikában hívják, a rutabaga.

DSC01222.JPG

A cima di rapa viszont igazán csak Olaszországban terjedt el, számomra érthetetlen módon, hiszen ennél egyszerűbb növényt a kiskertben termeszteni nem lehet. A varázsa abban van, hogy ha megfelelően locsoljuk, nem lehet elrontani, mert akkor is jó, ha csak levelet hoz, akkor is, ha felvirágzik és nem kell foglalkozni a gyökerével, az egyeléssel.

A cima di rapa a többi káposztaféléhez hasonlóan szereti a jól átmozgatott, tápanyagban gazdag talajt és a jó vízellátottságot. A talaj tetejére vessük el a magot, csak egyszerűen, szórva, ne túl sűrűn, gereblyével mozgassuk be a talajba és locsoljuk be. Ezek után csak figyelni kell, hogy ne száradjon ki. Két fajtája van, az egyik a 40-60 napos (kisebb), a másik a 90-120 napos (nagyobb). Hőigénye igazából nincs, a fagyot átvészeli, de olyankor nem nő. A rövidebb tenyészidejűt tavasszal, március elején és ősszel, augusztus-október között lehet vetni (tökéletes másodveteménynek), a hosszabb tenyészidejűt Magyarországon csak tavasszal érdemes. Nyáron ne vessük, mert a túl hosszú nappalokon azonnal felvirágzik, és csak kevés levelet hoz. Kártevői a káposztalepke és a káposztabolha, védekezni ellenük mint itt.

Szedésre akkor érett, amikor úgy gondoljuk, hogy enni szeretnénk belőle, hivatalosan pedig amikor elkezd felvirágozni. Úgy szedjük, hogy a tö ne sérüljön, mert akkor újra kihajt és még egyszer-kétszer lehet szedni (utána kimerül). A virágai kis brokkolivirágokra emlékeztetnek. A levelét, virágját esszük. A levél mustárolajat tartalmaz, vagyis íze enyhén csípős, friss káposzta-brokkoli íz. Frissen fogyasztandó, hamar összeesik.

Felhasználása: lehet nyersen, széttépkedve salátába (ne önállóan, mert ahhoz picit erős), vagy pl. ciabatta tésztájába beledolgozva (mint ahogyan szárított paradicsomot vagy olívabogyót szoktunk), vagy igazán olaszosan tésztával, mégpedig eredeti és autentikus módon orechiette formájúval. Íme egy recept, ahogy én készítettem, nem orechiettével, hanem fusillivel, mert az volt otthon.

Fusilli alla cima di rapa

DSC01217.JPG

Hozzávalók (2 személyre): fél doboz (kb. 4 szelet) szardella, 2 gerezd fokhagyma, egy enyhén csípős pirospaprika (ha van, akkor pimento, ha nincs, akkor pl. egy pici cseresznyepaprika tökéletes), 30 dkg cima di rapa, 25 dkg fusilli tészta, pici olaj, só, bors, esetleg reszelt parmezán.

Elkészítése: A tésztát lobogó, előre sózott vizbe dobom, elkeverem, egy percet főzöm, majd lezárom és lefedem 7 percre. Ezalatt elkészítem a cima di rapát. Egy serpenyőbe pici olajat öntök (nem olíva), felforrósítom, leveszem minimumra a lángot, rádobom az apróra vágott fokhagymát és csípős paprikát és picit megfuttatom az olajon, majd hozzáadom a szardellát, addig keverem, amíg el nem olvad, majd a felvágott cima di rapát ráhelyezem és megfonnyasztom (teljesen összeesik, szinte alig marad belőle valami). Leszűröm a tésztát, összekeverem a cima di rapával és forrón azonnal tálalom. Ha valaki úgy szereti, reszelt parmezánnal megszórhatja. Szerintem egy száraz rozé passzol hozzá igazán.

Ez egy friss, gyors és nagyon finom tészta, enyhén csípős, így a gyerekek jó eséllyel nem lesznek érte oda, inkább felnőtteknek kínáljuk.

Tipp: Ha valakit a káposztafélék puffasztanak, az a cima di rapát először pici vízben párolja meg és a vizet öntse le.

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantakiskertben.blog.hu/api/trackback/id/tr614909887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nux vomica 2013.11.13. 17:37:58

Köszönöm. Kaptunk olasz barátoktól magot. Csak vessük el, mondták. Augusztus 20 után elvetettük, most már gyönyörű virágok vannak rajta. Holnap megfőzöm a fenti receptet.
süti beállítások módosítása