A kiskert egyik legizgalmasabb lehetősége, hogy olyan növényeket nevelhetünk benne, amit egyébként boltban nem vagy csak drágán kapunk meg. Ilyen pl. a paradicsomok vagy a paprikák hihetetlen választéka. Ezeket azonban palántának nem kapjuk meg, így ha szeretnénk belőlük enni, akkor magunknak kell nevelnünk őket.

Palántázni jó dolog. Varázslatos nap mint nap figyelni a tálcát, hogy egy reggel észrevegyük a pici púpocskát a földben és mire este hazaérünk már két pici zöld levélke mutatja, hogy ott bizony fejlődésnek indult valami.

Palántázni nem túl bonyolult, de sok odafigyelést igényel. Készülni kell rá. Nem csupán meg kell venni a magokat és a palántaneveléshez szükséges egyéb eszközöket, de utána is kell olvasni a dolognak, mégpedig alapvetően növényspecifikusan.

1. tipp: Használjunk tiszta cserepeket/tálcákat és vegyünk palántaföldet

A palántaneveléshez használt cserepeket, tálcákat (amik kivételesen inkább műanyagok legyenek) mindig alaposan tisztítsuk ki. Lehetőleg ugyan azt a cserepet ne használjuk egymást követő években rokon kultúrák nevelésére (pl. ha az egyik évben paprikát palántáztunk bele, akkor a másik évben menjen bele uborka, a harmadik évben pedig képosztaféle és csak a negyedik évben menjen bele paradicsom). Ha egy cserépben vagy tálcán sok volt a beteg palánta, inkább dobjuk ki.

A palántaföldet sokan úgy gondolhatják, hogy minek, hiszen drágább, mint a többi föld és legfeljebb kicsit komposztosabb, lazább. Ez így nem igaz. A palántaföld ugyanis amellett, hogy valóban lazább és morzsalékosabb szerkezetű a normál virágföldnél, mindemellett még fertőtlenített is. A kis magoknak nagyon fontos, hogy olyan földbe kerüljenek, ahol lehetőség szerint nem várja őket ellenséges gombák és baktériumok hada (hogy csak egyet említsek, pl. a palántadőlést okozó baktérium). Ezért érdemes rákölteni, túl sok amúgy sem fog kelleni. Ha lehet, válasszuk azt, amelyikben perlit is van, ez ugyanis jobban elraktározza a nedvességet és nehezebben szárad ki, ami fontos ilyenkor, hiszen a palántázó cserepek jellemzően aprók.

2. tipp: Készítsük elő a földet

A palánta akkor fog tudni jól fejlődni, ha meg tud kapaszkodni, de a talajban könnyen talál utat a gyökerének és a talaj levegőzik. Ezért ne nyomkodjuk le kézzel a talajt, inkább használjunk egy darab deszkát, esetleg vakolókanalat az óvatos lesimításhoz. Ezt utána jól nedvesítsük át zuhanyrózsával vagy kanna locsolófejével, majd ebbe a már nedves talajba kerüljenek a magok. A magok könnyen kimosódhatnak, ha először elvetjük őket a száraz talajba és csak utána öntözzük őket. A locsolóvíz és a talaj nem lehet hideg, a legtöbb zöldségnövény nem kedveli, ha 15°C-nál hidegebb a talaj.

3. tipp: A cserepet színültig töltsük földdel

Különösen ablakpárkányon való nevelésnél fontos, hogy maga a cserép karimája ne árnyékolja be a palántát, mert különben addig kell kúsznia, ameddig ki nem nyúlik az árnyékból. A megnyúlt palánták rengeteg energiát vesztenek azzal, hogy ki kell nyúlniuk a fényig, ami legyengíti őket, nehezebben fejlődnek és fogékonyabbak lesznek a betegségekre is. Ezért a legjobb, ha annyira teletöltjük a cserepet, amennyire lehet, hogy a mag egyből "lássa a fényt", amint kibújik.

4. tipp: Áztassuk be/keverjük nedves homokkal a magokat

A csírázás folyamatának egyik lényeges eleme, hogy a mag a környezetéből magába szívja a vizet, ami elindítja a magban az átalakulást. Habár a legtöbb mag a földből is felveszi a szükséges nedvességet, rásegíthetünk a csírázásra, ha a (kézzel megfogható) magot a földbe helyezés előtt kb. 12 órára nem jéghideg vízbe beáztatjuk. Ilyen pl. a paprika, a paradicsom, a padlizsán vagy éppen a bab magja. A kisebb magokat inkább erősen nedves homokkal keverjük el kb. 1 napra. Különösen fontos az előáztatás a répa, a fehérrépa és a gumós kömény esetében, ahol egyébként a magban lévő illóolajok nem nagyon engedik át a vizet (és ezért rettenetesen lassan csíráznak ki, ha csak szárazon elszórjuk őket). Két dologra figyeljünk: egyik, hogy a csávázott magokat ne áztassuk, másik, hogy ha esetleg a mag az áztatás során kicsírázik , akkor ültetéskor fokozottan figyeljünk, nehogy letörjön.

5. tipp: A magokat óvatosan takarjuk be földdel

A magot takaró földréteg leginkább azt a célt szolálja, hogy a mag ne száradjon ki, illetve hogy ne mosódjon ki. Emellett a sötétben csírázó magoknál elzárja a fényt is. Ezért nem szükséges a palántanevelésnél mélyen a  cserépbe benyomkodni a magot, elegendő, ha annyi föld takarja, amennyi a mag vastagságának 1-2-szerese. A földet, vagy akár a finom homokot ne nyomkodjuk rá a magra, elég, ha csak óvatosan rászitáljuk, rászórjuk. Azokat a magokat, amik fényre csíráznak (pl. petúnia, bazsalikom), egyáltalán ne takarjuk!

+1 tipp: gondoskodjunk a folyamatos hőről, nedvességről és páráról

A kis palánta általában melegebb, nedvesebb és párásabb környezetet szeret, mint a fejlett növény. Ezért naponta - kétnaponta permetezzük meg vízzel a kis növénykéket, figyeljünk rá, hogy a talajuk ne száradjon ki és tartsuk egyenletesen a hőmérsékletet a környezetükben. A legjobb, ha a növények átlátszó tetejű fedett keltetőtálban vagy fólia alatt nevelkednek. Ugyanakkor ezeknél figyeljünk a szellőztetésre is, nehogy gombás megbetegedések jelenjenek meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantakiskertben.blog.hu/api/trackback/id/tr94051138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.