Egy kiskert minden évben igényel egy kezdeti beruházást, aminek nem elhanyagolható része a magok megvásárlása. Érthető tehát, hogy sokan gondolkodnak abban, hogy a növények magját begyűjtik és elrakják jövőre. Másik ok, amiért valaki a magfogás mellett dönthet, hogy egy olyan növény/fajta magját szeretné felfogni, ami ritka, külföldön vette vagy onnan kapta. Magot fogni azonban nem is olyan könnyű és nem is mindig lehet.

Előre kell, hogy bocsássam, nem vagyok elkötelezett híve a magfogásnak, én magam csak egy-két növény magját szoktam begyűjteni. A magfogás ugyanis számos olyan csapdát rejt magában, amibe könnyű beleesni és a hibára csak akkor jön rá az ember, amikor már késő, mert nem csírázik megfelelően a mag, vagy ami még rosszabb, csak akkor jön elő a "hiba", amikor a növény nem terem, vagy furcsa, korcs termése lesz. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a boltban árult magokat általában előkészítik a könnyebb, jobb csírázáshoz, pl. hőkezelik vagy koptatják. Esetleg csávázzák is, bár ez utóbbi persze már sokaknak éppen, hogy nem előny.

1. tipp: A magnak termelt levél és gyökérzöldségeket neveljük külön

Sok olyan növény van, amit soha nem várunk meg, hogy szárba szökjön. Ilyen a legtöbb levél és gyökérzöldség, pl. spenót, saláta, retek. Ha ezeknek a magját akarjuk felfogni, akkor a növényt meg kell várni, hogy felmagozzon, ami azt jelenti, hogy sokkal tovább a földben hagyjuk, mint ameddig egyébként szokás, így zavaró lehet, ha pl. másodveteményt akarunk ültetni. Pl. egy hónapos reteknél a kb. 6-8 hét helyett, vagy salátánál a három hónap helyett fél évet fog a kertben éldegélni a növény. Jobb, ha a magjáért nevelt növényt egy eleve ilyen célra fenntartott ágyásban neveljük.

Vannak ún. kétnyári növények, ilyen pl. a mángold, a cikória, az endívia, az ernyősvirágzatúak legtöbbje (pl. sárgarépa, petrezselyem, édeskömény). Ezek az első évben csak fejlődnek, majd a második évben korán szárba szöknek és termést érlelnek. Ezeknél tehát az elültetést követő évben lesz csak magunk, vagyis saját magot csak a harmadik évben tudunk ültetni.

2. tipp: A keresztbeporzással is megtermékenyülő növények nem igazán a kiskerti magkinyerésre vannak

Sok olyan növény van (sőt a legtöbb ilyen), amelyiket nem csak a saját fajtája, hanem minden, hasonló fajta pollenje megtermékenyít. Ilyenek pl. a káposztafélék, a tökfélék, a csemegekukorica. Ezeknél szinte lehetetlen kiskerti körülmények között olyan feltételeket biztosítani, hogy a termés magjai megőrizzék a fajta tisztaságát. Ha pl. egyszerre termelünk tököt és cukkínit (és itt a szomszéd is számít), akkor a méhek, amik a beporzást végzik, a tök virágporát elviszik a cukkínihez és fordítva, az utódok pedig amorfok, gyakran ehetetlenek lesznek. A kukoricánál, ahol a beporzást a szél végzi, ez akár 400-1000 méteres körzetet is jelenthet. Ezért ezeknél a fajtkánál a házi magnyerést inkább kerüljük.

Ha pl. cukkíninél, töknél mégis ragaszkodunk a kihívásokhoz, akkor gondos előkészülettel megpróbálhatunk fajtatiszta utódot létrehozni: amikor látjuk, hogy a növény új termő virágot hoz, egy átlátszó zacskót tegyünk rá és egy szintén rövidesen kinyíló hím virágra és gondosan zárjuk rájuk, hogy se szél, se állat hozzájuk ne férjen. Amikor kinyílik a virág (kora reggel), fogjunk egy kifejezetten erre a célre vett és soha korábban másra nem használt ecsetet, a növény lezacskózott hím virágjáról a virágport kenjük az ecsetre, majd óvatosan, úgy, hogy nehogy egy bogár hozzáférjen, vegyük le a zacskót a termős virágról, gyorsan az ecsettel kenjük fel a virágport a bibére és zárjuk vissza a zacskót. A zacskót csak akkor távolítsuk el, amikor a termés már növekedésnek indult és a virág leszáradt.

3. tipp: Segít az üvegház

Az üvegház egy kellően lezárt környezetet teremt ahhoz, hogy az egyébként könnyen keveredő fajtáknál megőrizhessük a fajtatisztaságot. Ilyenkor az üvegházba csak egy fajta magját vessük az adott növényből és pl. rassel hálóval takarjuk le, hogy a nyitott ablakon berepülő méhek se "kavarhassanak be" a terveinkbe. Az üvegház azért is jó hely, mert tovább tart benne a növény élete, így biztosabban kapunk érett magokat.

4. tipp: Csak a teljesen érett és megtisztított magot érdemes elrakni

A legtöbb növényt éretten szedünk le (pl. paradicsom, sütőtök), de sok növény van, amit "éretlenül", ilyen pl. a zöldpaprika vagy a cukkíni. Az ezekben lévő magok még nem érettek, nem fognak kicsírázni. Ha a magot fel akarjuk fogni, akkor meg kell várni, hogy beérjen. Ez jellemzően azt jelenti, hogy a termés színe megváltozik, a héj elkezd kiszáradni (pl. a paprika bepirosodik, elkezd fonnyadni, a saláta/sárgarépa/káposztaféle magszára elszárad, a magok kiperegnek). Azoknál a növényeknél, ahol a termés húsa/tokja védi a magot (paradicsom/paprika/tökfélék), ott csak ki kell várni ezt az időt, majd kinyerni a magokat, de ott, ahol a magot nem védi tok vagy ház (pl. saláta, napraforgó, répafélék), ott kell egy zacskó a virágra, hogy a magokat el ne fújja a szél.

A felfogott magot ezek után meg is kell tisztítani, egyrészről azért, hogy hozzáférjünk, másrészről viszont gyakran éppen azért, hogy a mag csíraképes maradjon. Pl. a paradicsom magját körülvevő nyálka gátolja a csírázást, ha rászárad, könnyen el is veszti a mag a csíraképességét. Így a paradicsom esetében a magot tegyük egy szitába és alaposan mossuk át, ujjunkkal kavargatva, hogy lejöjjön a nyák.

5. tipp: Kerüljük a hibrid fajták magjainak felfogását

A hibrid növények (a csomagoláson F1 felirat) olyan keresztezés eredménye képpen jöttek létre, amelynek során profi kertészek gondosan kiválasztott apa és anyanövényeket használtak. Ezek a növények azonban nem, vagy nem szükségszerűen stabilak, vagyis még saját magukkal beporozva sem teljesen biztos, hogy az utódok megegyeznek a szülőkkel, más fajtával keveredve pedig ez fokozottan igaz. Ezeknek a fajtáknak a magjaiból olyan utódok fejlődnek, amikben sokszor éppen a szülőkben "elnyomott", negatív tulajdonságok bukkannak felszínre. Így ezeknek az előállítását - habár bolti áruk miatt nagy a kísértés - hagyjuk a profikra.

+1 tipp: Kezdetben menjünk biztosra

Kezdetben azoknál a fajtáknál, ahol fel szeretnénk fogni a magokat, menjünk biztosra. Válasszunk régi, hagyományos fajtákat és csak egyfélét ültessünk belőlük a kertben. Kezdetben pl. bab, lóbab, borsó, spenót, hagyományos paradicsomfajta magjával próbálkozzunk. A bab, borsó és a spenót azért jó választás, mert általában egyszerre egy fajtát vetünk illetve egyszerre csak egy fajta virágzik  kertünkben, a hagyományos paradicsomfajták pedig önmegtermékenyítőek.

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantakiskertben.blog.hu/api/trackback/id/tr534799538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andrea5 2012.10.11. 15:43:22

Ez is egy jó kis írás.Köszönöm!
Még esetleg egy-két gyakorlati tanács számomra jól jönne. Pl.a mustárból viszonylag több magra lenne szükségem,ezért annak jó lenne begyűjteni a magját,de hogyan?!