(Z)avar a kiskertben

2012.10.13. 08:30

Itt az ősz és habár az első hideg éjszakák sokáig várattak magukra, ezen a héten mindenhol eléggé csípősen indultak a reggelek. A hideg éjszakák pedig azt is jelentik, hogy habár még sok fa zöldel, rövidesen nagy mennyiségben fogják a sárga, piros, barnás falevelek borítani a kiskert talaját és felmerül a kérdés, mi legyen vele. Ehhez járul még pl. a metszésből, különösen a futónövények és a szőlő visszametszéséből felhalmozódó venyigék elhelyezésének a problémája is.

A megoldás pedig nem is egyszerű, hiszen hirtelen, nagy mennyiségű zöldhulladékot kell kezelni. Azért írom, hogy kezelni, és nem pedig "megszabadulni tőle", mert a zöldhulladék megfelelően kezelve érték, márpedig az értékeket megőrizni kell, nem pedig megszabadulni tőlük. Sokféle megoldás létezik, a hagyományos égetéstől a "modern" zöldhulladékos zsákos elszállíttatáson vagy a falumelletti erdő szélére való hordáson keresztül a komposztálásig.

Nekem az a véleményem, hogy mind az égetés, mind a zsákos elszállítás kényszermegoldások, mind a kettőt pazarlásnak tartom és egyiket sem tartom kevésbé környezetszennyezőnek a másiknál. Persze tudom, hogy nem mindenkinek van akkora kertje, vagy annyi ideje, hogy más megoldást keressen. A falu melletti kiserdőbe hordani viszont, habár egyes helyeken szertartásosan művelik - bármilyen "szép és természetes" gondolatnak is hat, hogy visszaadjuk a természetnek, ott majd szépen lebomlik - bizony nem más, mint illegális hulladéklerakás, ami szabálysértés és büntetendő, ha védett a terület, akkor akár bűncselekmény is. Gondoljuk el, mivé változnának erdeink, ha mindki oda hordaná a kerti szemetét, mégha hamar lebomlik is.

Maradna tehát a komposztálás, mint nagyonzöld megoldás, de jó tisztában lennünk vele, hogy a komposzthalom nem erre való. A komposztban a folyamatosan, vegyesen, változatos összetételben felgyűlő hulladéknak van a helye, nem a majdhogynem homogén összetételű levélnek, ami nemezesedik és felborítja a komposzthalom egyensúlyát. Ráadásul ilyenkor ősszel, a hidegben már csak mértékkel szabad a komposztra újabb dolgokat rakni, mivel a komposzt lényege a meleg, az gyorsítja a rothadást és fertőtleníti a benne képződő humuszt. Az új anyag viszont hűti a komposztot, lassítja az érését. Hozzá kell még tenni, hogy a lehullott levél nem túl gazdag a tápanyagokban, a növények ugyanis visszapakolják a levelekből a jövőre újra felhasználható anyagokat és csak a maradék hullik le.

A megoldás - szerintem - a levelek szakszerű lerohasztása, vagy ahogyan az angolok hívják, leaf-mould készítése. A készítése pedig nem is olyan komplikált és kiskerti viszonylatban "igen gyorsan" (értsd ezalatt kb. 1 hónap) kész van. Ezt utána a talajba ássuk, ami javítja a talaj szerkezetét és némileg táplálja is (bár ha csak ezzel tápláljuk, az kevés lehet).

1. Gyűjtsük össze a lehullott leveleket a fák és bokrok alól és egy szélvédett helyen egy inkább széles, mint magas kupacba húzzuk össze. Ha van aprítógépünk, küldjük át rajta a leveleket (kb. 5 perc).

2. Ha jön az eső, akkor hagyjuk elázni, ha nem jön, bőven locsoljuk le vízzel. Ha jól elázott, takarjuk le fekete fóliával. Gyorsítja a lebomlást, ha ilyenkor vízben feloldott magas nitrogéntartalmú szerves vagy műtrágyával lelocsoljuk, de ez el is maradhat, illetve ez egyéni ízlés kérdése.

3. Két hét múlva vegyük le a fóliát, forgassuk át, ha nem lenne nedves, vizezzük ismét be (vagy csináljuk az egészet eső előtt), majd újra két hét fólia alatt.

4. Egy hónap múlva a nagy kupac már alig emlékeztet önmagára, leginkább az egész egy kétes állagú, feketés-barnás anyag lesz, amiben még azért kivehető, hogy valaha levél volt. Ezt most vagy így hagyjuk tavaszig, vagy már most szépen beássuk a talajba, és készen is vagyunk.

Alternatív megoldás, főleg, ha kevés a hely, hogy a leveleket egy nagy (mondjuk 220 literes) hordóba összeszedjük és felöntjük vízzel, lefedjük egy fekete fedővel és napos helyre tesszük (a feldelet nem csukjuk rá hermetikusan, mert gázok keletkeznek), majd egy hónap múlva a szétmállott dolgokat ráhordjuk az ágyásra és bedolgozzuk. Ha van kedvünk pancsolni (novemberben csak keveseknek szokott), akkor a hordóból a levet átfejtjük egy másikba, azt tavasszal létrágyaként locsoljuk ki, és csak a visszamaradó szétmállott dolgokat ássuk be.

Ha van diófánk, annak a levelét külön kezeljük. A diófa levele is hasznosítható, de némi körültekintést igényel, mivel a benne lévő juglone árthat a többi növénynek (gátolja az anyagcseréjüket és így azok nem fejlődnek rendesen). A normál diófa (Juglans Regia) levelében kevés ilyen anyag van, de pl. a nálunk leginkább dísznek használt fekete dió (Juglans Nigra) levelében nagyon sok. Ezért a diófa leveleiből külön halomban készítsünk ilyen anyagot és azt vagy a diófa alá ássuk vissza, vagy olyan ágyásba ássuk be, ahol íriszeket, nárciszokat, vagy hagymát illetve fehérrépát akarunk termeszteni, ezek a növények ugyanis toleránsak erre az anyagra.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantakiskertben.blog.hu/api/trackback/id/tr304834260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.