A hó elolvadásával és a fagyott talaj felengedésével megkezdődhetnek a kinti munkák (bent már mindent elborítanak ekkorra a palántázó tálkák), de a tavaszi kezdés egyik legnehezebb része, hogy az ember türelme a téli bezártság és sötét után sokkal kisebb, mint a tomboló nyárban, amikor ha a kiskertben éppen nem talál munkát, akad elég a ház körül.

Ezért hasznos, ha a tavasz már ősszel elkezdődik, vagyis ha a kiskertben áttelelő növények vannak, amik az első meleg napokon azonnal robbanásszerűen beindulnak. Ennek legjobb példája a cikória és az endívia, amik még a fogcsikorgató hidegben is zölden virítottak (bár a zúzmarás levek arról tanúskodtak, hogy érezték már magukat jobban is), valamint az áttelelő saláta (pl. Meraviglia d'Inverno), bár ez utóbbi nekem lassabban indult be és míg az endívia már márciusban kínált remek, fogyasztásra alkalmas ropogós leveleket, addig a saláta igazából csak április végére lett elég nagy. Az endívia levelei keserűek, az idősebb levelek picit szőrösek (ha zsenge levelekre vágyunk, akkor spárgával kell összekötni a növényt, hogy a belseje halványodjon). Önmagában való fogyasztása talán ezért nem annyira szerencsés, inkább más dolgok mellé javasolt, persze aki kifejezetten szereti a keserű ízt, annak ideális. Igen egészséges, nem éppen egy energiabomba, de vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, így fontos tartozéka lehet egy tavaszi méregtelenítő kúrának.

Én nem vettem rajta észre túl sok kártevőt, a csigák meg-megkóstolják, de nem eszik olyan élvezettel, mint a salátát, a tetveket azonban néha le kellett mosni róla erős vízsugárral (ezt is jobban tűri, mint sok más növény, a keményebb levelek nem sérülnek). Nevelése augusztus végén, szeptemberben kezdődik, vagy helyre vetéssel, vagy palántázással. A salátához hasonlóan karógyökeret fejleszt, mely palántázáskor általában megsérül és mélyre hatolás helyett szerteágazik, míg helyre vetve megmarad. Ebből fakadóan a helyre vetett kevésbé vízigényes, mert a mélyre lejutó gyökerek alsóbb rétegekből is fel tudják venni a vizet. Ám míg salátánál ez fontos szempont, addig a kevésbé vízigényes endíviánál ez kisebb jelentősséggel bír.

A másik kora tavaszi zöldség a retek, idén éppen párizsi reggeli (hosszúkás, hengeres, pirosból fehérbe átmenő). A retek nem áttelelő, de már februárban elvethető növény, esetleg az elején még egy fóliával védeni kell, de a márciusi időt már jól viseli. Mint minden magára valamit is adó gyökérzöldséget, nem palántázni kell, hanem helyre vetni, de ellentétben a répával, az egyelést egyszerűen ki lehet kerülni gondos ültetéssel, ami figyelemmel arra, hogy a nagyok jó nagyok, nem is lehet gond. 

 

Sok szakkönyv úgy ír róluk, mint a kezdő kertészek egyik alapzöldsége, és hogy gyakorlatilag nem lehet vele hibázni, én ezzel ugyanakkor erősen vitatkoznék, szerintem nagy lutri. Tény, hogy sok gondozást nem igényel, figyeljük, szeretgessük, ne hagyjuk, hogy elborítsa a gaz, és akkor ha minden jól megy, örülhetünk a remek termésnek. Ugyanakkor hiába írják rá, hogy nem pudvásodik, dehogynem, hiába írják rá, hogy nem erős, dehogynem, de nekem gyakran egyszerűen nem fejlődik rendes gyökere, csak valami csenevész dolog. Szóval a retek kihívás. Legalábbis nekem biztosan az, de nem baj, szeretem a kihívásokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantakiskertben.blog.hu/api/trackback/id/tr93136993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.