Itt az április és ezzel elérkezett az ideje a mángold és a cékla ültetésének. Nem nagy ördöngősség őket nevelni, de egy-két fortélyt érdemes betartani a jobb fejlődés érdekében. Mind a cékla, mind a mángold egyike a legegészségesebb dolgoknak, amiket kiskertben termelni lehet, így ne hagyjuk ki őket.

1. tipp: Fontos a megfelelő hely kiválasztása

Mind a cékla, mint a mángold tartósan egy helyben marad, így fontos, hogy olyan helyet válasszunk, amin nem akarunk másodveteményt érlelni. A mángold és a cékla szereti a tápanyagban gazdag, de nem frissen trágyázott, jó vízáteresztő képességű talajt, amiben erős gyökeret tud fejleszteni. Ez céklánál persze elvárás is, de a mángoldnál is jó, ha tudjuk, hogy akkor fejlődik rendesen, ha a gyökerének van helye. Legjobb olyan helyre ültetni őket, amit előző évben trágyáztunk, majd paradicsomot vagy káposztafélét neveltünk rajta. Mind a mángold, mind a cékla szereti a napos helyeket, de mindkettő tudja értékelni, ha a perzselő délutáni forróság elől kevés árnyékot kap.

2. tipp: Figyeljünk arra, milyen fajtát választunk

A cékla esetében a hazai boltokban is, a mángold esetében pedig inkább csak az interneten hatalmas választék áll rendelkezésünkre.

A hagyományos piros cékla mellett (ami lehet hosszúkás vagy kerek) találhatunk fehér, sárga színűeket is, illetve nagyon látványosak az ún. hulla-hoop céklák, amiket ha széltében kettévágunk, a sötétebb és a világosabb gyűrűk váltakoznak a húsukban. Ez utóbbi kategóriának leglátványosabb tagja a di Chioggia, amelyben fehér és piros karikák váltakoznak. Szintén céklaféle a sok esetben salátarépának hívott aranysárga gyökerű növény, aminek leggyakoribb fajtája a Burpee's Golden, ez nálunk is sok helyen kapható.

Mángoldból én Magyarországon eddig csak a hagyományos szélesnyelű, fehér változatot láttam boltokban, de tőlünk nyugatabbra nagyon elterjedt a vörösnyelű és a sárganyelű változat is, illetve a Bright Lights színkeverék is. Ha van rá módunk, mindenképpen érdemes színes mángoldokat ületenünk, mert egyrészről varázslatos színeket hoznak a kertbe, másrészről pedig a tányérra is, mivel a színes nyelű mángoldok nyele nem veszít a színéből főzés közben, így igazi színkavalkádot eredményez.

3. tipp: Figyeljünk az ültetésre és az egyelésre

A céklát és a mángoldot átmelegedett talajba, közvetlenül vetjük, nem palántázzuk. kb. 2 cm mély barázdát húzunk és abba tesszük a magokat. A mag elég nagy, így könnyen el lehet őket helyezni egyesével (nem teszünk többet egy helyre), egymástól cékla esetében kb. 20 cm-re, mángoldál 30 cm-re. Utána a barázdát befedjük és alaposan belocsoljuk, majd kb. 2 hetet várhatunk, hogy megjelenjenek az első sziklevelek.

Akármennyire is ügyesek voltunk a vetésnél, az egyelést nem tudjuk megúszni, mégpedig azért nem, mert a cékla és a mángold magja valójában nem egy, hanem három, esetleg kettő mag, ami össze van fogva egy köpennyel. Így ott, ahol egy magot ültettünk, átlagosan kettő-három csíra jelenik majd meg, szorosan egymás mellett. Ebből csak a legéletképesebbnek kinézőt hagyjuk meg, a többit minnél előbb szedjük ki. Cékla esetében sajnos ezekkel nem nagyon tudunk mit kezdeni (mossuk meg őket és együk meg őket csírának), mert ha elültetjük őket, akkor nem hoznak már rendes gyökeret, de mángold esetén ha van hova, átültethetük őket, alaposan belocsolva (bár ekkor is elég sok el fog pusztulni).

4. tipp: Ne feledkezzünk meg a kártevőkről sem

A mángold és a cékla kártevői azonosak a spenót és a cukorrépa kártevőivel (mivel mindegyik a beta vulgaris csoportba tartozik), így leginkább a répalégy, a tetű, a cerkospórás levélfoltosság és kedvezőtlen időjárás esetén a lisztharmat fogja megnehezíteni a dolgunkat.

Felmerülhet, hogy miért a répalégy, amikor ez cékla, a válasz pedig az, hogy eredetileg a cékla volt a répa, a sárgarépát medig muroknak hívták, így a kártevőjük ennek megfelelően a répalégy és a muroklégy, nem pedig a céklalégy és a répalégy.

A répalégy leginkább a céklánál okoz fejfájást, mert elcsúfítja a gyökeret, de nagy fertőzés esetén a mángolnak is árthat, mert visszavetheti a fejlődést. Ellene itt is leginkább megelőzéssel védekezzünk, takarjuk finom hálóval a növényt.

A tetű mindenütt jelen van és ha az időjárás különösen kedvez neki, ellepi a mángoldot és a céklát és komoly károkat tud okozni. Védekezni ellene lehet vegyszermentesen, erős sugarú vízzel lemosva a növényeket, esetleg szappanos vízzel vagy csalánlevél teával lepermetezve őket, vagy vegyszeresen is, ezek közül sok alkalmazható bio körülmények között is (elsősorban növényi olajok), kérjük ki szakértő tanácsát. A tetvet az első jeleknél kedzjük el irtani, ne vájunk kicsit se.

Ha sokáig hűvösebb az idő és sok csapadék esik, megjelenhet a lisztharmat a leveleken, ami ellen leginkább a fertőzött levelek haladéktalan eltávolításával védekezhetünk. Megelőzéshez vagy ha nagy a fertőzöttség, itt is vannak permetszerek, köztük olyanok is, akik beleférnek a bio keretekbe is.

Jellegzetes, a céklát és a mángoldot támadó gombás betegség a cékla cerkospórás levélfoltossága, ami kicsi, kör alakú szürke foltokat jelent a levélen, aminek lila a széle. Önmagában nem túl nagy gond, különösen céklán, ha csak egy-két folt van, nem érdemes foglalkozni vele, de ha sok van, illetve ha a mángoldon jelenik meg, már érdemes időt szánni rá. Ha sok van, akkor azért, mert ugye minden folt csökkenti azt a felületet, amin keresztül a levél végzi az életfunkciókat, a mángoldon pedig azért, mert ott éppen a levelet esszük és hát nem túl dekoratív. Én természetes védekezési módszert nem nagyon találtam amellett, hogy ha megjelenik, akkor a levelet leszedem, de ha a lisztharmat ellen megfelelő szerrel védekezünk, akkor az ez ellen is hatásos.

5. tipp: Szüret és tárolás

A céklát kétféle képpen hasznosíthatjuk, vagy fiatalon kiszedve a földből, amikor a gyökere még csak teniszlabdányi, ilyenkor nyersen, reszelve, salátába az igazi, azonnali felhasználás mellet, mert az ilyen cékla nem áll el. Ekkor a levelét is nyugodtan megehetjük. Másik lehetőség a fagyok előttig várni, amikor a levelek már kezdenek elhalni. Ha ekkor szedjük ki a céklát, akkor már jóval nagyobb és a télre felkészült gyökereket kaphatunk, ez megfelelő körülmények között tárolva sokáig eláll.

A mángoldnak a levelét és a nyelét fogyasztjuk, egészen pici korától egészen nagy koráig. A picik salátába, a nagyok pedig vagy kevés olajon, fokhagymával megdinsztelve köretnek, vagy pl. egy quiche-ben megsütve tökéletesek. Nagyon hamar veszít állagából, így lehetőleg közvetlenül felhasználás előtt szedjük őket.

+1 tipp: Ne szedjük ki a mángoldot ősszel

A mángold levelei nem, de gyökere a föld alatt jól áttelel és kora tavasszal kihajt, így pont jó arra, hogy finom zsenge levelekkel kedveskedjen nekünk addig, amíg a többi növény beindul. Ha takarjuk, azt meghálálja. Április végéig élvezhetjük a leveleit, ekkor ugyanis szárba szökken és innetől kezdve már nem sok hasznot hoz. Ekkor húzzuk ki és tegyük a komposztba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.