A kiskert nem minden, az élelmes kiskertes nem csupán a kertjében termő zöldséggel és gyümölccsel pakolja tele a kosarát, hanem nyitott szemmel jár erdőn és mezőn és ott is összeszedi, ami finom. Egy régebbi bejegyzésemben a bodzáról és a belőle készíthető almás bodzalekvárról írtam, most pedig az ezer néven ismert és ezer színben pompázó mirobalánról fogok. Tessék körülnézni a környező mezőkön, erdőkben, szinte biztos, hogy van egy terméstől roskadozó példány pár kilóméteres környezetünkben.

Hívják (helytől függően) cseresznyeszilvának, vadszilvának, ringlónak, vadringlónak, fosókának, mirabella szilvának és mirabolánnak is ezt a cseresznyeméretű, sárga, piros vagy lila színű csonthéjas termést adó, bőven termő és igénytelen fát (bokrot). A húsa sárgás, émelyítően édes, nem magvaváló. Leszedést követően a gyümölcs gyorsan romlik, két-három napon belül meg kell enni, fel kell használni. A gyümölcsöt kosárba szedjük és tároljuk, mert könnyen sérül.

A mirobalánt sokan csak a szilva (szinte kivétel nélkül) és kajszibarack fák (ritkábban) alanyaként ismerik, és valóban, ha van a kertünkben ilyen fa, vagy akár egy vérszilva, jó esély van rá, hogy ilyen fára van oltva. De maga a mirobalán is értékes fa, ha valakinek van helye a gyümölcsösben vagy a kertben, érdemes telepíteni egyet-kettőt. Teljesen igénytelen növény. Olyan helyre rakjuk, ahol a lehulló termésre nem taposunk rá azonnal, mert akkor iszonyú koszt csinál (pl. az autóbeálló vagy a kertkapu mellett nem jó ötlet).

Nekem alapvetően két felhasználási módja jut eszembe, meg lehet enni frissen, nyersen és el lehet tenni lekvárnak. A pálinkát kedvelők szemében pedig mint kiváló pálinka alapanyag jelenik meg.

Mirobalánlekvár (gyors és egyszerű)

Hozzávalók: 3 kg mirobalán, 1 kg cukor, 2 csomag lekvárzselésítő (2 az 1-hez), esetleg fél citrom leve.

Elkészítés: A gyümölcsöt megmossuk, egyben egy nagy fazékba tesszük, majd krumplinyomóval megnyomkodjuk, hogy összetörjön. Alágyújtunk és lassú tüzön főzni kezdjük. Kb. 10 perc elteltével a gyümölcs kiereszti a levét, a húsa pépessé válik. Ekkor levesszük a tűzről, egy nagyobb lyukú szűrőn (pl. tésztaszűrő) átpaszírozzuk egy másik edénybe (gyakorlatilag az előbb említett krumplinyomóval addig nyomkodjuk, amíg csak a héj és a mag marad).

Az átpaszírozott gyümölcspüréhez hozzáadjuk a cukrot és a zselésítőt, majd a zselésítő használati utasítása szerint elkészítjük a lekvárt. A legvégén belekeverjük a fél citrom levét, ha akarjuk (nem az íze miatt, hanem mert keményebb lesz tőle a lekvár). Kimosott, kiszárított üvegekbe töltjük, azonnal rátesszük a kupakot és pár percre fejre állítjuk. A zselésítő miatt általában nem kell dunsztba tenni.

Kb. 6-8 db 375 ml-es üveg lesz tele tőle. Ha egy üveg nem telne meg, azt ne tegyük el, hagyjuk elől másnap reggelire. Friss kaláccsal, kiflivel fantasztikus.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.