Na ez az a blogbejegyzés, amit már úgy két hónapja meg szeretnék írni, de konzervatív számítások szerint is legalább hat hete. Ennyi idő rohant el ugyanis, amióta utoljára eljutottam odáig, hogy leüljek a gép elé blogot írni. De a kiskertben is feltorlódtak a dolgok és a kert többi részét is össze kellett rakni a tavaszra, mindezt megfűszereztem azzal, hogy alaposan összetörtem magam és kb. két hétig mozogni és levegőt venni sem volt kedvem, úgyhogy sajnos a blog úszott.

De itt vagyok újra és remélem, mostantól újra folyamatos lesz a blog és ezt a bejegyzést az első szüretnek szeretném szentelni, ami még Húsvétot szeretné felidézni, egészen pontosan a Nagyszombat esti sonkavacsora előkészületét. Ugyanis a kerti manók jóvoltából pont ekkorra érte el a szedhető méretet a madársaláta, amit még a múlt év novemberében készített melegágyba vetettem el.

A kis növénykék szépen annak rendje és módja szerint ki is keltek, majd vacogó foggal töltötték el a december-március időszakot, hogy aztán hirtelen turbó fokozatba kapcsoljanak és egyenesen a sonkatálon landoljanak. Íme, így festettek még a melegágyban:

És így néztek ki miután leszedtem és megtisztítottam őket, készen arra, hogy vitaminbombaként robbanjanak:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.