Bodza a kiskert mellől

2010.08.16. 21:35

A kiskert egyik fő tulajdonsága, hogy kicsi, így bizonyos növények, amik ugyan nagyon jól mutatnak úgy magukban és sok finom dolgot lehet készíteni belőlük, nem férnek el benne.  Az egyik ilyen növény a bodza, aminek mind a virága, mind a bogyója, mind az árnyéka üdíti a lelket és a testet, de mérete miatt nem igazán találhat be a kiskertbe.

Így augusztusban nem annyira a bodzavirágról van értelme írni, hanem sokkal inkább a bogyóról, és a belőle készíthető lekvárról. Én idén először készítettem bodzalekvárt, és a visszajelzések alapján jól sikerült, így megosztom a blogon is.

 

A bodzabogyó akkor jó, ha már sötétlila, egyenesen fekete, de még nem kezdett el fonnyadni. Nem kell ábrándozni, aligha fogunk találni olyan bokrot és fürtöt, ami mindenben tökéletes, válogatni kell és figyelni a szedésnél. Ha csak emberi mértékkel szeretnénk bodzalekvárt készíteni, nem kell sok, úgyhogy egy-két gazdagabb bokorról bőven be tudjuk gyűjteni a teljes szükségletet. Olyan bokrot válasszunk, amelyik nem közvetlenül az út vagy a vasút mellett nő, és persze győződjünk meg róla, hogy nem valakié, vagy ha igen, akkor arról, hogy az a valaki nem ellenzi a szedést. (A bodzát sokan termesztik, mivel élelmiszeripari alapanyag, pl. levét ételek színezéséhez használják, így nem minden bodza szabad préda!) A bodzafürtöket kosárba szedjük, amit előzőleg papírral béleltünk ki. Ne szedjünk le olyan fürtöt, ami tetves vagy penészes. A bodza nem áll el, ha leszedtük, még aznap használjuk fel.

A bodza feldolgozánál figyeljünk arra, hogy a benne lévő festékanyag nagyon agresszív. Mindent megfog, így a konyharuhát, a ruhánkat és a konyhacsempe között a fugát, vagyis figyeljünk a kezelésekor, lehetőleg olyan ruhákat válaszunk, amiért nem kár.

Bodzalekvár almával

Hozzávalók kb. 6 db 450g-os üveghez: 1 kiló bodza, 1  kiló aprószemű nyári alma, 1 kiló cukor, fél citrom leve, 2 tasak dzsemfix (opcionális). A mennyiségek a feldolgozatlan gyümölcsre vonatkoznak. 

A bodzát folyó víz alatt jól lemossuk és meggyőződünk róla, hogy nem maradt rajta pók vagy bogár (ez ugyanis egy alacsony fehérjetartalmú lekvár lesz), majd lebogyózzuk, vagy kézzel, vagy villával. Ez utóbbi hosszadalmas és igen unalmas művelet, így rádió, CD vagy TV nem árt meg közben. Ha kész, akkor nem abban a fazékban, amiben majd a lekvárt készítjük, felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi, és elkezdjük felfőzni. Főzés közben egy krumplitörővel rányomkodunk alkalmanként a szemekre, hogy jól szétmenjenek. Óvatosan, nehogy fröcsköljön.

Közben az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, feldaraboljuk és abban a fazékban, amiben az egészet főzni akarjuk, botmixerrel pürét csinálunk belőle.

Ha a bodza jól szétfőtt, egy szűrőt rakunk az almapüré fölé és szépen beleszűrjük a bodza levét, a krumplitörővel jól kinyomkodjuk. Ezután a megmaradt bodzahéjat és a magokat kidobjuk és a szűrőt és azt a lábast, amiben a bodzát főztük, azon frissiben elmossuk.

Az alma-bodza keverékbe beleönjük a cukrot és a fél citrom levét, majd annak függvényében, hogy rakunk-e bele dzsemfixet, vagy beleönjük és elkezdjük forralni, vagy 4-6 órára a hűtőbe rakjuk és utána kezdjük el forralni. Főzés közben érdemes gondolni arra, hogy más lekvárokkal ellentétben a bodzalekvár főzése során nem édes gyümölcsillat fogja belengeni a lakást, hanem a bodza inkább szúrós, savanykás illata, ami nem olyan kellemes, így inkább zárkózzunk be a konyhába és nyissunk ablakot. Ez éles ellentétben áll a lekvár selymes, kellemes, almás-bodzás zamatával, ami egészen igéző.

Ha felforrt (nem kell, hogy bugyogjon mint a lúg, szép lassan, de biztosan az igazi), még kb. 10 percet főzzük, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor dermedéspróbát végzünk (egy tányérra rácseppentünk egy izmosabb cseppett, picit elkenjük és megvárjuk, hogy kihüljön - ha húz, akkor jó). Majd azonnal kimosott és kigőzőlt üvegekbe töltjük, lefedjük, meghúzzuk és kb. 5 percre fejre állítjuk. Egy merőkanállal persze tálba töltünk, hogy holnap reggelre legyen friss lekvár az asztalon. Ha hagyományosan készítjük, akkor most dunsztba tesszük (kibélelünk egy kosarat meleg takaróval, beletesszük az üvegeket és bebugyoláljuk őket). Ha esetleg úgy érezzük, hogy ismerős színe van a lekvárnak, ne lepődjünk meg, mivel a bodza sok gyári lekvárnak, szörpnek és joghurtnak kölcsönzi a színét. Minden eszközt azonnal alaposan elmosunk, a ruhákat is rögtön kimossuk.

Ha kihült, mehet a kamrába, legalább két hetet bírjunk ki, mielőtt az elsőt megbontjuk. A bontott lekvárt hűtóben tároljuk, a többit is hűvösben, úgy, hogy ne érje fény.

A bejegyzés trackback címe:

https://elefantakiskertben.blog.hu/api/trackback/id/tr462226361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.