Itt az ősz és habár az első hideg éjszakák sokáig várattak magukra, ezen a héten mindenhol eléggé csípősen indultak a reggelek. A hideg éjszakák pedig azt is jelentik, hogy habár még sok fa zöldel, rövidesen nagy mennyiségben fogják a sárga, piros, barnás falevelek borítani a kiskert talaját és felmerül a kérdés, mi legyen vele. Ehhez járul még pl. a metszésből, különösen a futónövények és a szőlő visszametszéséből felhalmozódó venyigék elhelyezésének a problémája is.

Egy kiskert minden évben igényel egy kezdeti beruházást, aminek nem elhanyagolható része a magok megvásárlása. Érthető tehát, hogy sokan gondolkodnak abban, hogy a növények magját begyűjtik és elrakják jövőre. Másik ok, amiért valaki a magfogás mellett dönthet, hogy egy olyan növény/fajta magját szeretné felfogni, ami ritka, külföldön vette vagy onnan kapta. Magot fogni azonban nem is olyan könnyű és nem is mindig lehet.

Minden év őszén nagy kérdés, mit kezdjen a kiskertes azzal a hatalmas halom növényi maradvánnyal, ami a termés betakarítása után, az ágyás megtisztítása után nagy halomban ott csücsül a kertben. Kidobni vétek, hiszen mindaz, ami azokat a növényeket felépítette, szinte teljes egészében a talajból lett elvéve, vagyis oda kéne visszajuttatni. A helyes válasz: komposztálni kell!

A komposztálás egyszerre könnyű és nehéz feladat, mert nem mindegy, hogy mit, hogyan, hol és mennyi ideig komposztálunk. Az alábbi 3 egyszerű lépést végigjárva a kezdő kiskertesből is jó komposztáló lesz.

Itt a szeptember, ami - hiába a rekkenő meleg a nap közepén - egyre rövidülő nappalival és hosszú, elnyúló árnyékaival adja mindennek a tudtára, legyen az ember, állat vagy növény, hogy vége már a nyárnak, lassan vége a három hónapja kezdődött robogásnak. A cukkíni, paprika és paradicsom, akiket egyre jobban megvisel a reggeli hideg és a korai sötét, lassan elbúcsúzik az idei ágyástól és üres helyet hagy.

Ha az albatök a kényelmes kertész kedvenc zöldsége, akkor a paprika minden bizonnyal a sztahanovistáké. Mert bizony nem a paradicsom a legigényesebb, legkövetelőbb, legmacerásabb növény, amit a kiskertbe ültetni lehet, hanem a paprika. Ennek ellenére - hasonlóan a paradicsomhoz - mindenki próbálkozik vele ilyen vagy olyan formában. Mégpedig azért, mert a boltban nem igazán kapni az igazán különleges és finom zöldpaprikákat, mint pl. elefántagyar vagy a kecskeszarv, másrészről pedig nincs is jobb, mint a magunk termesztette csípős paprikából rakni az ételbe. Arról nem is beszélve, hogy így legalább pontosan tudjuk, hogy mivel neveltük és védtük a paprikákat, nem ér bennünket meglepetés.

Én nem vagyok nagy csípőspaprika és chili mániás, jobban szeretem az édes zöldpaprikát, így inkább ezeket ültettem, persze náhány tő csípős paprika is lett, de inkább a teljesség kedvéért, mert néha ételekbe jól esik.