Ha az albatök a kényelmes kertész kedvenc zöldsége, akkor a paprika minden bizonnyal a sztahanovistáké. Mert bizony nem a paradicsom a legigényesebb, legkövetelőbb, legmacerásabb növény, amit a kiskertbe ültetni lehet, hanem a paprika. Ennek ellenére - hasonlóan a paradicsomhoz - mindenki próbálkozik vele ilyen vagy olyan formában. Mégpedig azért, mert a boltban nem igazán kapni az igazán különleges és finom zöldpaprikákat, mint pl. elefántagyar vagy a kecskeszarv, másrészről pedig nincs is jobb, mint a magunk termesztette csípős paprikából rakni az ételbe. Arról nem is beszélve, hogy így legalább pontosan tudjuk, hogy mivel neveltük és védtük a paprikákat, nem ér bennünket meglepetés.

Én nem vagyok nagy csípőspaprika és chili mániás, jobban szeretem az édes zöldpaprikát, így inkább ezeket ültettem, persze náhány tő csípős paprika is lett, de inkább a teljesség kedvéért, mert néha ételekbe jól esik.

A paprika termesztése a fajták kiválasztásával és a nevelés módjának eldöntésével kezdődik. A paprika igen meleg, víz, fény és tápanyagigényes növény, amit ráadásul folyamatosan kell biztosítani. A hosszabb tenyészidejű fajtákat nem érdemes szabadföldben termelni, erre fóliasátor vagy üvegház kell. Szabadföldbe rövid tenyészidejű fajtákat keressünk, vagy kifejezetten a magyar viszonyokhoz kikísérletezett, szabadföldi tartásra ajánlott fajtákat. Habár a külföldi paprikafélék tárháza varázslatos, ezekkel szabadföldben ne várjuk, hogy csodát érünk el, ugyanis bármennyire is az ellentétét gondoljuk, Magyarország valójában a paprikatermesztés zónájának a szélén helyezkedik el.

A paprika nevelése - egy két kivételtől eltekintve - palántaneveléssel kezdődik, mégpedig szabadföldi termesztés esetében relatív kötött időszakban: a magokat március második-harmadik hetében kell elvetni, hogy a Fagyosszentek elmúltával rögtön ki lehessen ültetni. A növényeknek egy-egy tápkocka vagy cserép jár, de vannak fajták, amiket hagyományosan ikreknek ültetnek (vagyis két növény nő egymáshoz szorosan ültetve), ilyen pl. az elefántormány, a macskasárga, és a legtöbb hegyes, csípős paprika. Ne kérdezze senki, miért így ültetik őket, ötletem sincs, de szemmel láthatólag így kell, mert ezek így fejlődtek szépen és nem zavarták egymást.

A Fagyosszentek előtt ne ültessük ki a palántákat, mert a paprika nemhogy fagyérzékeny, de hideg levegő érzékeny: néhány napos hűvösebb idő (15 °C alatt) és már le is áll a fejlődése. A paprikát jól megdolgozott, tápanyagokkal feltöltött talajba ültetjük és bőségesen locsoljuk. A bőséges locsolás a továbbiakban is létfontosságú lesz, a paprika ugyanis nagyon vízigényes növény. Nekem nagyon bejött a csepegtetéses öntözés, az így nevelt paprikák sokkal szebbek lettek, mint a többi.

Ezek után várni kell, miközben folyamatosan gondoskodunk minden igényéről. Ha eléri a megfelelő magasságot (ami növényenként változó, a legtöbb paprika determinált növekedésű, 40-80 cm magasra növő), a paprika virágozni kezd. Nekem az a tapasztalatom, hogy sok más növényhez hasonlóan az első virágokból még nem lesz termés,  az első termések kb. egy héttel az első virágok után jelennek meg. A paprika virágjai fehérek, kicsik, nem a látványra gyúrnak és önbeporzóak, így elvileg nem igazán van szüksége méhekre a beporzáshoz, mégis elmondható, hogy a méhek előszeretettel látogatják és ezzel nem ártanak neki. Nekem olyan zsongás volt reggelente a paprikák körül, hogy volt, hogy inkább vártam egy fél órát, mielőtt odabátorkodtam volna gazolni és locsolni. A locsolás során rendszeresen gondoskodjunk folyékony trágyáról is. Igyekezzünk a növény tövéhez önteni a vizet.

A szabadföldön nevelt paprika nem annyira igényli a támaszt, mint pl. a paradicsom, a legtöbb növény megtartja saját magát. Az üvegházban/fólia alatt nevelt fajták azonban nyulánkabbak, nekik elkél a kordon vagy a karó.

Nekem az idén mondhatni először volt sikerem a paprikával, az is igen szerény, de az idei év hibáit jövőre százszorosan ki szeretném küszöbölni. Ezért jövőre szabadföldbe csak magyar fajtát ültetek, csak rövid tenyészidejűt, alaposan kiépített csepegtetős öntözéssel. Aztán majd meglátjuk. Idén az elefántormány termett szépen, bár a termések nem lettek igazán nagyok (ennek az édes paprikának szép, hosszú, keskeny, tekeredő formája van), a pritaminpaprika csak néhány termést hozott, de azok szépek lettek, hasonlóan a zöldnek induló, majd bepirosodó Andrea fajtájúhoz (hagyományos paprika forma, de sötétzöld, édes, vastag husú). Ez utóbbi kifejezetten nem való szabadba, az üvegházban lett volna a helye. Nagyobb a siker a cseresznyepaprikánál (kicsi, kerek, piros és igen csípős, szárítani, felfűzni is lehet) és van néhány tő kifejezetten gazdagon termő, kicsi, hosszú, vékony és kellemesen csípős paprika, amire egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi lehetett. Ami azért gond, mert jövőre is ültetném, ha tudnám, melyik is az...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.