Itt az április és ezzel elérkezett az ideje a mángold és a cékla ültetésének. Nem nagy ördöngősség őket nevelni, de egy-két fortélyt érdemes betartani a jobb fejlődés érdekében. Mind a cékla, mind a mángold egyike a legegészségesebb dolgoknak, amiket kiskertben termelni lehet, így ne hagyjuk ki őket.

1. tipp: Fontos a megfelelő hely kiválasztása

Mind a cékla, mint a mángold tartósan egy helyben marad, így fontos, hogy olyan helyet válasszunk, amin nem akarunk másodveteményt érlelni. A mángold és a cékla szereti a tápanyagban gazdag, de nem frissen trágyázott, jó vízáteresztő képességű talajt, amiben erős gyökeret tud fejleszteni. Ez céklánál persze elvárás is, de a mángoldnál is jó, ha tudjuk, hogy akkor fejlődik rendesen, ha a gyökerének van helye. Legjobb olyan helyre ültetni őket, amit előző évben trágyáztunk, majd paradicsomot vagy káposztafélét neveltünk rajta. Mind a mángold, mind a cékla szereti a napos helyeket, de mindkettő tudja értékelni, ha a perzselő délutáni forróság elől kevés árnyékot kap.

2. tipp: Figyeljünk arra, milyen fajtát választunk

A cékla esetében a hazai boltokban is, a mángold esetében pedig inkább csak az interneten hatalmas választék áll rendelkezésünkre.

A hagyományos piros cékla mellett (ami lehet hosszúkás vagy kerek) találhatunk fehér, sárga színűeket is, illetve nagyon látványosak az ún. hulla-hoop céklák, amiket ha széltében kettévágunk, a sötétebb és a világosabb gyűrűk váltakoznak a húsukban. Ez utóbbi kategóriának leglátványosabb tagja a di Chioggia, amelyben fehér és piros karikák váltakoznak. Szintén céklaféle a sok esetben salátarépának hívott aranysárga gyökerű növény, aminek leggyakoribb fajtája a Burpee's Golden, ez nálunk is sok helyen kapható.

Mángoldból én Magyarországon eddig csak a hagyományos szélesnyelű, fehér változatot láttam boltokban, de tőlünk nyugatabbra nagyon elterjedt a vörösnyelű és a sárganyelű változat is, illetve a Bright Lights színkeverék is. Ha van rá módunk, mindenképpen érdemes színes mángoldokat ületenünk, mert egyrészről varázslatos színeket hoznak a kertbe, másrészről pedig a tányérra is, mivel a színes nyelű mángoldok nyele nem veszít a színéből főzés közben, így igazi színkavalkádot eredményez.

3. tipp: Figyeljünk az ültetésre és az egyelésre

A céklát és a mángoldot átmelegedett talajba, közvetlenül vetjük, nem palántázzuk. kb. 2 cm mély barázdát húzunk és abba tesszük a magokat. A mag elég nagy, így könnyen el lehet őket helyezni egyesével (nem teszünk többet egy helyre), egymástól cékla esetében kb. 20 cm-re, mángoldál 30 cm-re. Utána a barázdát befedjük és alaposan belocsoljuk, majd kb. 2 hetet várhatunk, hogy megjelenjenek az első sziklevelek.

Akármennyire is ügyesek voltunk a vetésnél, az egyelést nem tudjuk megúszni, mégpedig azért nem, mert a cékla és a mángold magja valójában nem egy, hanem három, esetleg kettő mag, ami össze van fogva egy köpennyel. Így ott, ahol egy magot ültettünk, átlagosan kettő-három csíra jelenik majd meg, szorosan egymás mellett. Ebből csak a legéletképesebbnek kinézőt hagyjuk meg, a többit minnél előbb szedjük ki. Cékla esetében sajnos ezekkel nem nagyon tudunk mit kezdeni (mossuk meg őket és együk meg őket csírának), mert ha elültetjük őket, akkor nem hoznak már rendes gyökeret, de mángold esetén ha van hova, átültethetük őket, alaposan belocsolva (bár ekkor is elég sok el fog pusztulni).

4. tipp: Ne feledkezzünk meg a kártevőkről sem

A mángold és a cékla kártevői azonosak a spenót és a cukorrépa kártevőivel (mivel mindegyik a beta vulgaris csoportba tartozik), így leginkább a répalégy, a tetű, a cerkospórás levélfoltosság és kedvezőtlen időjárás esetén a lisztharmat fogja megnehezíteni a dolgunkat.

Felmerülhet, hogy miért a répalégy, amikor ez cékla, a válasz pedig az, hogy eredetileg a cékla volt a répa, a sárgarépát medig muroknak hívták, így a kártevőjük ennek megfelelően a répalégy és a muroklégy, nem pedig a céklalégy és a répalégy.

A répalégy leginkább a céklánál okoz fejfájást, mert elcsúfítja a gyökeret, de nagy fertőzés esetén a mángolnak is árthat, mert visszavetheti a fejlődést. Ellene itt is leginkább megelőzéssel védekezzünk, takarjuk finom hálóval a növényt.

A tetű mindenütt jelen van és ha az időjárás különösen kedvez neki, ellepi a mángoldot és a céklát és komoly károkat tud okozni. Védekezni ellene lehet vegyszermentesen, erős sugarú vízzel lemosva a növényeket, esetleg szappanos vízzel vagy csalánlevél teával lepermetezve őket, vagy vegyszeresen is, ezek közül sok alkalmazható bio körülmények között is (elsősorban növényi olajok), kérjük ki szakértő tanácsát. A tetvet az első jeleknél kedzjük el irtani, ne vájunk kicsit se.

Ha sokáig hűvösebb az idő és sok csapadék esik, megjelenhet a lisztharmat a leveleken, ami ellen leginkább a fertőzött levelek haladéktalan eltávolításával védekezhetünk. Megelőzéshez vagy ha nagy a fertőzöttség, itt is vannak permetszerek, köztük olyanok is, akik beleférnek a bio keretekbe is.

Jellegzetes, a céklát és a mángoldot támadó gombás betegség a cékla cerkospórás levélfoltossága, ami kicsi, kör alakú szürke foltokat jelent a levélen, aminek lila a széle. Önmagában nem túl nagy gond, különösen céklán, ha csak egy-két folt van, nem érdemes foglalkozni vele, de ha sok van, illetve ha a mángoldon jelenik meg, már érdemes időt szánni rá. Ha sok van, akkor azért, mert ugye minden folt csökkenti azt a felületet, amin keresztül a levél végzi az életfunkciókat, a mángoldon pedig azért, mert ott éppen a levelet esszük és hát nem túl dekoratív. Én természetes védekezési módszert nem nagyon találtam amellett, hogy ha megjelenik, akkor a levelet leszedem, de ha a lisztharmat ellen megfelelő szerrel védekezünk, akkor az ez ellen is hatásos.

5. tipp: Szüret és tárolás

A céklát kétféle képpen hasznosíthatjuk, vagy fiatalon kiszedve a földből, amikor a gyökere még csak teniszlabdányi, ilyenkor nyersen, reszelve, salátába az igazi, azonnali felhasználás mellet, mert az ilyen cékla nem áll el. Ekkor a levelét is nyugodtan megehetjük. Másik lehetőség a fagyok előttig várni, amikor a levelek már kezdenek elhalni. Ha ekkor szedjük ki a céklát, akkor már jóval nagyobb és a télre felkészült gyökereket kaphatunk, ez megfelelő körülmények között tárolva sokáig eláll.

A mángoldnak a levelét és a nyelét fogyasztjuk, egészen pici korától egészen nagy koráig. A picik salátába, a nagyok pedig vagy kevés olajon, fokhagymával megdinsztelve köretnek, vagy pl. egy quiche-ben megsütve tökéletesek. Nagyon hamar veszít állagából, így lehetőleg közvetlenül felhasználás előtt szedjük őket.

+1 tipp: Ne szedjük ki a mángoldot ősszel

A mángold levelei nem, de gyökere a föld alatt jól áttelel és kora tavasszal kihajt, így pont jó arra, hogy finom zsenge levelekkel kedveskedjen nekünk addig, amíg a többi növény beindul. Ha takarjuk, azt meghálálja. Április végéig élvezhetjük a leveleit, ekkor ugyanis szárba szökken és innetől kezdve már nem sok hasznot hoz. Ekkor húzzuk ki és tegyük a komposztba.

Sok kertészkedő szerint a kiskert egyik legnagyobb hibája, hogy csak lassan indul be tavasszal. Ez ellen többféle képpen is lehet védekezni, mint pl. a melegágyak és hidegágyak, fólia alagutak bevetése, melyek átlagosan 2-3 héttel "előbbre tudják hozni" a tavaszt. A másik lehetőség a fóliasátor vagy a melegház.

A fóliasátor nekem kevésbé szimpatikus, alapvetően szubjektív okokból (valahogy akármilyen jól is van megépítve, nekem mindig az jut róla eszembe, hogy tákolmány), másrészről pedig a fólia valahogy sérülékeny és ha megsérül, akkor vagy ragasztgathatjuk össze-vissza, vagy egy nagy részen lehet cserélni. Előnye ugyanakkor, hogy -relatíve - olcsó.

Ezzel szemben a melegház elég pofás dolog, és ha nem üvegből, hanem polikarbonátból van, akkor még ellenálló is. Az üveg, habár jobb a fényáteresztő képessége, mint a műanyagnak, nem jöhet számításba, mivel túl sok a gyerek nálunk és túl sok a focilabda a szomszédban. A polikarbonát viszont szinte elnyűhetetlen ebből a szempontból, így jobb választásnak tűnt. A polikarbonát melegháznak egyetlen gondja van, hogy könnyű, és a szél megmozgatja, ha nincs rendesen rögzítve. Alapot kell neki csinálni, ezt nem lehet megúszni. Ugyanakkor a pontalap, vagy egy vékony sávalap is elég, arra kell, hogy le lehessen rögzíteni a keretet és ne kapja fel a szél.

A fóliasátorral ellentétben a melegház drága, mégpedig nem csak relatíve. Barkácsboltokban kínálnak készleteket, de azok 120.000.- Ft felett voltak, így utána néztem a neten, mit lehet tenni. Végül Vatera lett a dologból, ahol a fent említett ár 65%-áért sikerült lecsapnom egy kis (5 négyzetméteres) polikarbonát melegházra. Nem vagyok nagy Vatera fan, de az árkülönbség és az, hogy fizetni csak átvételkor kell, végülis elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön.

A melegház nem túl nagy, de a kiskert sem, így pont jól beleillik. A hatékonysága lenyűgöző. Habár nem fűtöm, így éjszakára eléggé kihül, amint felkel a nap, azonnal látványosan melegebb lesz odabent és a páratartalom is barátibb. Amikor kint 11-12 °C van, bent a napsütés intenzitásától függően 25-30 °C is lehet, így a rendszeres szellőztetés nem kerülhető el. Habár még csak április eleje van, odabent május végi állapotok uralkodnak. Odabent remekül érzi magát a saláta, a paradicsom és az uborka, valamint minden csíráztatott növény. A fényviszonyok is nagyon jók, ellentétben az ablakpárkányon nevelt növényekkel, a palánták egyáltalán nem nyúlnak meg, szépen fejlődnek. Odabent bőségesen kell locsolni, de mondjuk kint is, hiszen eső sajnos egy csepp sem esett jó ideje.

Sajnos idehaza nem találtam sem webáruházat, sem rendes boltot, ami a hobbiüvegházakba való bútorokkal, állványokkal és egyéb kiegészítőkkel foglalkozik, így azokat vagy magam építettem, vagy külföldről kell megrendelnem.

Sokan azt gondolják, hogy a kiskertbe főként zöldség, kisebb részben gyümölcs való, pedig virágoknak éppúgy helyük van benne, igaz itt nem elsősorban a díszítő jellegük miatt számítunk rájuk, inkább valamilyen másodlagos hatásuk miatt érdekesek számunkra. Hogy mik lehetnek ezek a másodlagos hatások? Igen sokfélék, így lehet kártevőelriasztó, betegségmegelőző hatásuk, lehetnek méhcsalogatók, lehetnek stimuláló hatásúak egyes zöldségekre, árnyékolásra is használhatjuk őket, de termeszthetjük őket fogyasztásra is.

Kártevőket elriasztó hatása van pl. a büdöskének (anyakönyvi elnevezése bársonyvirág, a tasakjára is ez lesz írva), de csak az aprófejű változatnak, amelyek távoltartják a fonálférgeket a zöldségektől. Hasonló hatása van pl. a körömvirágnak, ami gyógynövényként is funkcionál. Ha valaki szeretné elriasztani a sárgarépája körül a muroklegyet, az ültessen hagymát, ha pedig dekoratívat akar, akkor díszhagymát. Én nagyon kedvelem a hatalmasra megnövő, vékonyka szárat, amin vidám lila bóbita billeg.

Árnyékolásra is jól használható, de megintcsak értékes gyógynövény a bíbor kasvirág. Kevésbé gyógynövény, de vágott virágnak ideális a nagyméretű dália. Az árnyékoló növényeket lehetőleg úgy ültessük, hogy a délutáni forróságban vetüljön árnyékuk a meleget nem minden mennyiségben tűrő zöldségekre.

Mézcsalogatónak illatos virág, pl. borágó való, de ezt ne csak úgy ültessük ki a földbe, hanem szigorúan cserépben tartsuk, különben nem győzzük majd kiírtani a kertből. Ne műanyag, hanem rendes cserepet válasszunk és azt a földbe ültessük, így nem szárad ki olyan könnyen a földje. Másik, ideális lehetőség a mézontófű, vagyis a facélia vetése, ezt zöldtrágyaként is használhatjuk, az üresen maradt ágyásrészeken.

Ha pedig enni szeretnénk a virágot, akkor a választás a violára és a sarkantyúkára essen, de ehető virága van a körömvirágnak is. A sarkantyúka emellett a tetveket is elvonzza a körülötte növő egyéb növényekről, így kétszeresen is hasznos.

Ha az ember kezébe vesz egy könyvet vagy egy újságot, ami a kiskerti növénytermesztésről szól, 99% az esélye, hogy a paradicsomnevelésről megtudja, hogy az a legegyszerűbb dolog a világon, igazából azzal érdemes kezdeni és hasonlók. Nos, ezzel nagyon tudok vitatkozni. Szerintem paradicsomot nevelni kihívás (és akkor ez most egy erős understatement volt). 

Ha csak arra gondolok, hogy a két kezemen nem tudom megszámolni, hány hiánybetegsége, kórokozója, kártevője van, hogy milyen végtelenül érzékeny a nedvességre, a talajra, a hőmérsékletre, azt kell, hogy mondjam, hogy komoly elhatározás és kitartás kell a paradicsomneveléshez. Az érme másik oldalán pedig ott van a gyümölcs, ami mindezért kárpótolja az embert.

Ez a bejegyzés egy sorozat első darabja szeretne lenni, amiben tippeket szeretnék adni a paradicsomneveléshez - annak előre bocsátásával, hogy magam is folyamatosan pallérozom ezt a tudást.

1. tipp: Ültessünk többféle fajtát

A paradicsomokat színük, formájuk, méretük, húsosságuk, érési idejük, nevelési módjuk alapján rengeteg kategóriába sorolhatjuk. Ha van otthon hely, figyeljünk arra, hogy legalább négyféle paradicsomot ültessünk: egyet friss evésre (pl. Kecskeméti III), egy koktél méretűt (pl. sweet million), egy szárítani/befőzni valót (pl. san marzano) és egy főznivalót (pl. pantano di roma). Ha több helyünk van, a friss fogyasztásra való és a koktélparadicsomból érdemes egy-egy sárga fajtát is ültetni (pl. golden boy), a befőzőből pedig mondjuk valami zöldet (pl. green zebra).

2. tipp: Figyeljünk a növény érési idejére, növekedési típusára

A paradicsomfajták kiválasztásánál figyeljünk arra is, hogy mikor teremnek és mennyi helyet foglalnak el a kiskertben. A paradicsomok érési idejük szerint korai és kései, növekedési habitusuk szerint pedig folytonnövő (más néven nem determinált vagy kordonos) illetve bokor (más néven determinált) lehetnek. Koktélparadicsimoknál szokás még csüngő fajtákról is beszélni, ezek leginkább a determinált növekedésű paradicsomok tulajdonságaival rendelkeznek, de ámpolnában is jól nevelhetőek.

A korai paradicsomok elsősorban július-augusztusban, egyes nagyon korai fajok (pl alaskan fancy) akár júniusban teremnek, a késői fajok pedig leginkább augusztusban, szeptemberben. Az érési idő nem befolyásolja a mag elültetésének az idejét, ami március, esetleg április első fele. Én szabadföldbe a korai fajtákat javasolom, mert azok egy hidegebb június után is biztosan teremnek.

A kordonos változatok kevesebb helyet foglalnak el a földön, de komoly támasztékot igényelnek, míg a bokrosodó változatok kevésbé nőnek nagyra, de támaszték nekik is kell, különben a termés lehúzza az ágat a földre, ahol könnyen megrohad.

3.tipp: Adjunk helyet a magoknak

A paradicsom magjai elég nagyok (még a koktélparadicsomoké is), hogy önálló kis cserepekbe (pl. pici tőzegcserép), modulokba vessük őket. Ha tudunk tápkockát készíteni,akkor abba is ideális. Törekedjünk arra, hogy ne kelljen pikírozni, mert a paradicsomot nagyon megviseli, hetekkel visszaveti a fejlődését. A magot palántaföldbe ültessük, nem kell mélyre, éppen csak takarja egy pici föld. A földet előre nedvesítsük át, és utána ültessük bele a magot. Én egy modulba csak egy magot szoktam ültetni és nem nagyon okoz gondot. Ha valaki nem bízik a magokban, akkor ültethet kettőt, és csírázás után a gyengébbet kiegyelheti (vagy átültetheti, ha mind a kettő nagyon életképes).

4. tipp: Folyamatosan tartsuk ideálisan a körülményeket

A paradicsom jól, megbízhatóan csírázik, 1-2 hét kell a sziklevelek megjelenésének, az első rendes levelek pedig kb. 3 hét után jelennek meg. A csírázáshoz 18-20 °C kell, sok fény (csírázásig nem kell direkt napfény) és pára. A direkt fény ugyanakkor különösen fontos a csírázás után, hogy a növények ne nyúljanak meg. A túlzottan megnyúló növények legyengülnek, lelassul a növekedésük és fogékonyabbak lesznek a betegségekre. Csírázás után is figyeljünk a hőmérsékletre, a nedvességre és a párára. Bármilyen meglepő lehet, de az, hogy a paradicsom mennyit fog virágozni és ebből következően teremni, már az első rendes levelek fejlődése során eldől. Ha a növény ebben az időszakban kűzd a fejlődésért, akkor a kevesebb, de biztosabb termést fogja választani.

5. tipp: A kiültetést nem érdemes elsietni

A paradicsom fagyérzékeny. Kevésbé érzékeny a hideghullámokra, mint pl. a paprika vagy a padlizsán, de egy enyhe fagy is elviszi a növényt. Így amíg a fagyveszély el nem múlik (átlag április második fele), ne nagyon ültessük ki a szabadba. Ha kiültettük és hideg éjszakát jeleznek (fagyosszentekre figyeljünk), takarjuk be a növényeket. Ilyenkor jó szolgálatot tud tenni a papírból hajtogatott tölcsér, a levágott végű üdítős/ásványvizes palack vagy ha el vagyunk eresztve, a külön erre a célra árult műanyag/üveg harang vagy fóliaalagút.

+1. tipp: A paradicsommal együtt neveljünk neki társakat is

A paradicsom növekedését pozitívan befolyásolja, ha mellette olyan növények vannak, amik nem veszik el az életterét és a tápanyagát, de árnyékolják körülötte a talajt vagy elvonják a kártevőit. Ezeket a növényeket jellemzően a paradicsommal egy időben kezdjük el nevelni. A paradicsom gyökerei nem mennek mélyre, inkább a talaj közelében terülnek, így pl. kiváló társa lehet a saláta, ami takarja a gyökerét, de mivel neki magának inkább lefelé törő gyökere van és nem is túl tápanyagigényes, nem zavarja a paradicsomot. Hasonlóan jó hatással van a paradicsomra, ha bazsalikomot ültetünk köré, ez ugyanis a kártevők ellen hatásos – ez a bazsalikom azonban nem lesz olyan szép, mint ha önálóan termesztenénk, így ha a levelét is fogyasztani akarjuk, azt külön ültessük. Virágnak sarkantyúkát érdemes nevelni a paradicsom mellé, ez takarja a gyökerét és elvonja a kártevőket, elsősorban a tetveket (bár őszinte leszek, én tetves paradicsomot még nem láttam, szerintem a szőrős szár elriasztja őket).

Kávé a teraszon. Alighanem az idei feburár egyik legszebb emléke lesz számomra, hogy szombaton végre újra birtokba vehettük a kertet és amellett, hogy nekiláttunk előkészíteni mindent a nagybetűs Tavasz fogadására, megihattuk az első kávénkat a teraszon. Én mondom, még az íze is más, ha közben süt a nap és langyos szellő tekereg a még csupasz fák között.

Tavasztündér még nem volt ott a kertben, de mintha hallani lehett volna, ahogy ruháját igazgatja, ládájában kotorászva keresi a varázspálcáját és közben azt kiáltja: türelem, hamarosan indulok!"

Alig várom, és valami azt súgja, nem vagyok egyedül. Valamiért furcsa, üres volt ez a tél mind kint, mind bent és nem bámom, hogy lassan átadja a helyét a tavasznak. Itt az ideje, hogy ezt az ürességet színekkel, élményekkel, élettel töltsük fel. Azt hiszem, ez az, ami a legjobban kell.

Áprily Lajos: Tavaszodik

Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb.
s mintha a róna
kedve dalolna
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzen a zsenge határ:
"Szíved a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide már"!

(Forrás: fsz.bme.hu)