A hó elolvadásával és a fagyott talaj felengedésével megkezdődhetnek a kinti munkák (bent már mindent elborítanak ekkorra a palántázó tálkák), de a tavaszi kezdés egyik legnehezebb része, hogy az ember türelme a téli bezártság és sötét után sokkal kisebb, mint a tomboló nyárban, amikor ha a kiskertben éppen nem talál munkát, akad elég a ház körül.

Ezért hasznos, ha a tavasz már ősszel elkezdődik, vagyis ha a kiskertben áttelelő növények vannak, amik az első meleg napokon azonnal robbanásszerűen beindulnak. Ennek legjobb példája a cikória és az endívia, amik még a fogcsikorgató hidegben is zölden virítottak (bár a zúzmarás levek arról tanúskodtak, hogy érezték már magukat jobban is), valamint az áttelelő saláta (pl. Meraviglia d'Inverno), bár ez utóbbi nekem lassabban indult be és míg az endívia már márciusban kínált remek, fogyasztásra alkalmas ropogós leveleket, addig a saláta igazából csak április végére lett elég nagy. Az endívia levelei keserűek, az idősebb levelek picit szőrösek (ha zsenge levelekre vágyunk, akkor spárgával kell összekötni a növényt, hogy a belseje halványodjon). Önmagában való fogyasztása talán ezért nem annyira szerencsés, inkább más dolgok mellé javasolt, persze aki kifejezetten szereti a keserű ízt, annak ideális. Igen egészséges, nem éppen egy energiabomba, de vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, így fontos tartozéka lehet egy tavaszi méregtelenítő kúrának.

Én nem vettem rajta észre túl sok kártevőt, a csigák meg-megkóstolják, de nem eszik olyan élvezettel, mint a salátát, a tetveket azonban néha le kellett mosni róla erős vízsugárral (ezt is jobban tűri, mint sok más növény, a keményebb levelek nem sérülnek). Nevelése augusztus végén, szeptemberben kezdődik, vagy helyre vetéssel, vagy palántázással. A salátához hasonlóan karógyökeret fejleszt, mely palántázáskor általában megsérül és mélyre hatolás helyett szerteágazik, míg helyre vetve megmarad. Ebből fakadóan a helyre vetett kevésbé vízigényes, mert a mélyre lejutó gyökerek alsóbb rétegekből is fel tudják venni a vizet. Ám míg salátánál ez fontos szempont, addig a kevésbé vízigényes endíviánál ez kisebb jelentősséggel bír.

A másik kora tavaszi zöldség a retek, idén éppen párizsi reggeli (hosszúkás, hengeres, pirosból fehérbe átmenő). A retek nem áttelelő, de már februárban elvethető növény, esetleg az elején még egy fóliával védeni kell, de a márciusi időt már jól viseli. Mint minden magára valamit is adó gyökérzöldséget, nem palántázni kell, hanem helyre vetni, de ellentétben a répával, az egyelést egyszerűen ki lehet kerülni gondos ültetéssel, ami figyelemmel arra, hogy a nagyok jó nagyok, nem is lehet gond. 

Sok szakkönyv úgy ír róluk, mint a kezdő kertészek egyik alapzöldsége, és hogy gyakorlatilag nem lehet vele hibázni, én ezzel ugyanakkor erősen vitatkoznék, szerintem nagy lutri. Tény, hogy sok gondozást nem igényel, figyeljük, szeretgessük, ne hagyjuk, hogy elborítsa a gaz, és akkor ha minden jól megy, örülhetünk a remek termésnek. Ugyanakkor hiába írják rá, hogy nem pudvásodik, dehogynem, hiába írják rá, hogy nem erős, dehogynem, de nekem gyakran egyszerűen nem fejlődik rendes gyökere, csak valami csenevész dolog. Szóval a retek kihívás. Legalábbis nekem biztosan az, de nem baj, szeretem a kihívásokat.

Még a múlt évben májusban írtam egy posztot a Hold hatásáról a növények életében, amit különösen a céklák esetében nagyon jól lehet demonstrálni. A múlt évi kísérlet azonban nem sikerült, így az idén mindenképpen szerettem volna eredményt elérni.

Ennek érdekében az idén is elvetettem a céklát, de az előző évi talán kissé kései vetéshez képest már normál időben, március elején földbe kerültek a magok. Maga az ágyás a rengeteg munka miatt kicsit el lett hanyagolva, épp csak a minimum törődést kapta meg, aminek féltem, hogy meg is lesz az eredménye. Az ültetés után egész jó iramban keltek ki, de már az első lépésnél, az egyelésnél elcsúsztak a dolgok, márpedig az egyelés a gyökérzöldségeknél szinte fontosabb, mint bármi. Ennek következtében elég betegesnek nézett ki az egész, de mivel (így utólag szerencsére) annyira sem volt időm, hogy kiszedjem őket és valami újjal próbálkozzam, végül néhány megmaradt és szép eredményt produkált. A kiszedésre augusztus elején került sor, vagyis összesen öt holdhónap telt el.

Azt nem mondhatnám, hogy az egész várost én fogom ellátni céklával, de annyi éppen lett, ami a kísérlet igazolásához meg egy-két vacsihoz elég.

Két csomagból származtak a céklák, egy vegyes (piros, fehér, sárga) színű, karikás "hulla-hoop" fantázianevű céklákat tartalmazóból és egy di Chioggia csomagból. A vegyes színűből csak a piros karikásból lett mutatóba példány, a di Chioggiából pedig összesen 1 db, de azok fényesen igazolják a kísérlet alaptételét. Íme a piros:

És a di Chioggia: 

Mind a kettőn látható (bár a másodikon kétség kívül jobban), hogy a karikák a vártak szerint, ötször váltják egymást és ez nem függ a cékla méretétől, a tiszta piros ugyan azon a napon lett elültetve, mint a di Chioggia, de míg ez előbbi normál, alma méretű céklafej lett, addig a másik csak paradicsom méretű, mégis, a csíkok száma azonos. Természetesen egy kísérlet akkor ér valamit, ha van kontroll csoport is, úgyhogy jövőre megint ellenőrzöm majd. 

Közel öt hónap telt el az utolsó bejegyzés óta, aminek rengeteg oka van, leginkább a minden képzeletemet felülmúlóan ömlő munka és persze maga a kiskert, ami szintén adott bőven tennivalót. De nem akarok ezen nyavalyogni, hiszen a munka nemesít (és segít kifizetni a számlákat), a kiskert pedig az öröm egyik forrása, így ezekért hálásnak kell lenni. Remélem, mostantól újra rendszeresek lesznek a posztok itt a blogban és mivel a korábban tetszhalott állapotban leledző fényképezőgépem is hirtelen magához tért amikor befenyítettem, hogy lecserélem, még képeket is tudok mellékelni. 

Szóval akkor egy gyors áttekintés az elmúlt hónapokról:

Idén a mottóm a "hibridek és hagyományőrzők" lett, amit mind a paradicsomok, cukkínik, saláták és mángoldok szintjén igyekeztem a valóságba átültetni. Valamikor március elején vettem egy mini-fóliasátrat, ami alatt nekikezdtem a palántázásnak. A paradicsomok és a saláták igen jól érezték magukat alatta, a saláták gyakorlatilag két hét alatt már kint is találták magukat a március végi télben, a paradicsomok egészen április végéig vártak, picit fel is nyúltak, de ez később nem jelentett gondot nekik. Ellenben a kiültetésük után két héttel lecsapó fagyok igencsak próbára tették őket, de végül csak egy palánta volt, aki úgy döntött, inkább az örök paradicsomföldeken folytatja pályafutását. A minisátorban felszabaduló helyekre a cukkínik kaptak meghívót, akik májusban költöztek ki onnan. 

A idei tavasz sok szempontból szöges ellentéte volt az előzőnek, hiszen nem volt sok csapadék, és az általános hűvös helyett a fagyok és a hőhullámok váltogatták egymást néha követhetetlen ritmusban. Ez erősen kihatott a növényekre is, mert a gyökérnövények és a hűvösebb időt elfogadó saláták rendesen fejlődtek, de pl. a mángold igen lassan indult be. A paradicsomoknak ugyanakkor az áprilisi fagyok elmúltával kedvezett az idő, de a melegigényes padlizsán és paprika teljesen eltűnt, és a cukkíni is csak mostanában indult be igazán (azokból is csak a hibridek, a hagyományőrző fajok nem viselték el a változékonyságot). 

A változékony idő a kártevőknél is éreztette a hatását, míg a különböző poloskák, kukacok és egyéb kis dögök teljesen hiányoztak az idei palettáról, addig a tetvek még az olyan egyébként teljesen igénytelen növényeket is elborították, mint a rebarbara.

A részletes tapasztalatokról a következő posztokban írok majd. 

Ha valaki elég jól olvas idegen nyelven, mondjuk angolul, franciául vagy németül, a kiskertről szóló szakkönyvek egész új világa nyílik meg előtte. És nem csak azért, mert szinte határtalan választékot találhatunk a könyvekből, hanem azért is, mert a könyvekben visszaköszön az adott nép gondolkodása, stílusa, hagyományai is.

Megfigyelhetjük, hogy az egyes népeknek mi a "fontos", mi "izgatja őket", pl. azt, hogy a francia kiskertekben reneszánszukat élik az ún. hagyományőrző fajok, az angol könyvekben pedig rengeteg ötletet találunk arra, hogyan lehet a mediterrán varázslatot becsempészni a kertünkbe. Megismerhetünk más vetési, ültetési, gondozási szokásokat, Magyarországon kevésbé termesztett zöldségeket.

A külföldi könyvek általában színesek és tömve vannak ábrákkal, fényképekkel, a szöveg pedig mérsékelt, könnyen emészthető. Gyakoriak az "ötlettárak", amikor egy-egy téma köré csoportosítva praktikus ötleteket találunk, nem részletes leírásokat - ezek inkább azoknak valók, akik már az alapokkal tisztában vannak. A könyvekkel kapcsolatban persze mindig tartsuk szem előtt, hogy az ott leírtakat "konvertálni" kell, vagyis vegyük figyelembe az éghajlati különbségeket és saját kertünk adottságait. Az, ami az angol kiskertben tél elején is nő, az nálunk már rég kifagyott, hisz a magyar tél hidegebb és hamarabb jön. Hasonlóan a "forró nyári időjárás" arrafelé kb. 25 fokot jelent, ami nálunk sokaknak csak arra elég, hogy végre levegyék a kabátot. 

Persze a külföldi könyvekkel kapcsolatban két kérdés merülhet fel, az egyik az ár, a másik a nyelvtudás. Az ár angol könyvek esetén nem igazán szempont, ezek a könyvek ugyanis olcsóbbak még házhozszállítással is, mint magyar megfelelőik - mely részben az internetes áruházak árleszorító hatásával, részben a magas példányszámmal, részben azzal indokolhatóak, hogy itt nincs fordítási költség. 5-7 euróért már remek könyveket vehetünk, de a drágább könyveket is 10-12 euróért megkapjuk. Francia könyvek esetén az ár magasabb (jó 20 euró), leginkább azért, mert arrafelé az online áruházak nem adhatnak 5%-nál nagyobb kedvezményt a könyvekre.

A nyelvtudás ne legyen szempont. Habár valamennyi persze kell, de egy gyenge középfok már elég. A könyveket nem Shakespeare írta, a mondatok egyszerűek és a képek is sokat segítenek. Van egy sajátos szókincse természetesen ezeknek a könyveknek, ezt meg kell szokni, meg végső esetben segít a szótár, de utána már nem lehet gond. Remek gyakorlás és sikerélményt is ad.

Végül kérdés, hogy honnan rendeljük? Én a magam részéről a  www.bookdepository.com-ot  szoktam használni, mert ugyan az egyes könyvek ára magasabb, mint az Amazonon, de nincs csomagolási és szállítási költség, így végeredményében jóval olcsóbban jön ki.

És akkor lássunk néhány könyvet - sorotatot.

Elsőként Charles Dowding két könyvét mutatnám be, az egyik - Organic Gardening - egy átfogó ismereteket tartalmazó könyv azoknak, akik szeretnének a kiskertben bio zöldségeket, gyümölcsöket termeszteni. Bemutatja a technikákat, hogyan vessünk, ültessünk, hogyan társítsunk növényeket, hogyan védekezzünk a kártevők ellen. Részletesen bemutatja sok zöldség és gyümölcs nevelési fortélyait. Másik remek könyve a Salad Leaves for All Seasons, egy könyv amit kifejezetten a salátáknak szentel, ez alatt persze nem a zöldsalátát kell érteni, hanem minden olyan leveles dolgot, ami nyersen az ember tányérján végzi. A különböző saláták, endíviák és egyéb növények részletes bemutatása, ültetési és gondozási tippek tömkelege található meg benne.

Dowding könyvei ugyan nem színesek (a fotókat leszámítva), de rendkívül jól olvashatóak, könnyen emészthetőek és praktikusak.

A Royal Horticultural Society Simple Steps to Success sorozata azokhoz szól, akik szeretik az egyszerű nyelven írt, sok képet tartalmazó, "így csináld" könyveket. A Vegetables for a Small Garden kötet a kisméretű vetemény minnél teljesebb kihasználására ad tippeket, mit-mikor-hogyan-mivel stílusban. Az Herbs kötetben pedig a fűszerkert fortélyait ismerhetjük meg részletesen.

A Gardeners World a szigetország egyik legnagyobb példányszámban terjesztett, legnagyobb hagyománnyal rendelkező kertészeti magazinja, olyan kertészek írnak benne, mint pl. Monty Don, a Fork to Fork című könyv szerzője, egyben a hasonló ismeretterjesztő filmsorozat házigazdája. Ez utóbbi nálunk is látható volt évekkel ezelőtt a Spektrumon. Az újság mellett számos könyv is megjelent már a kiadótól, az egyik ilyen sorozatba tartozik a First Time Veg Grower és a 101 Ideas for Veg from Small Places. Ezek leginkább zsebkönyvekként írhatóak le, az előbbi kifejezetten a kiskerti analfabétáknak készült, míg a másik egy ötlettár azoknak, akik fel akarják dobni valahogy a kiskertet. Ezekre is a kevés és egyszerű szöveg, képekkel illusztrálva stílus a jellemző.

Végül, de nem utolsó sorban itt említsük meg az Expert Books sorozatot, ami egy-egy témakör köré épülve gyakorlatilag mindent leír és bamutat, amire szükség lehet abban a kérdésben. A fenti képen a Greenhouse Expert látható, ez lépésről lépésre bemutatja, mire kell figyelni a kiskerti üvegház megtervezése/kiválasztása során, hogyan kell benne növényeket nevelni, mik a lehetséges buktatók, hogy lehet védekezni ellenük.

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, éreztem, hogy a tél közepén vélhetően kevesebb olyan dolog fog történni a kiskertben, ami megér egy bejegyzést, így már tavasszal és nyáron gondolkoztam azon, hogy miről lehetne írni most. Ekkor határoztam el, hogy az egyik bejegyzés azokról a könyvekről, weboldalakról, újságokról fog szólni, amiket olvas(gat)tam illetve olvas(gat)ok, ha valami szakirodalmra vágyom. Ez most különösen aktuális is, mivel a legtöbb olvasgatásra ilyenkor, télen van időm, illetve ilyenkor, olvasás közben gondolom át az előző év sikereit/kudarcait és tervezem el az idei évet. Hát lássuk...

Kezdjük a magyar könyvekkel, weboldalakkal, különösen azért, mert legtöbbünk ezt a nyelvet érti.

Rengeteg könyv kapható, de nekem a legtöbb nem igazán jött be, talán a megközelítésmódjuk, talán a stílusuk miatt. Én nagyon "vizuális típus" vagyok, legalábbis amikor kertészkedésről, barkácsolásról van szó. Egy-két jó ábra vagy fotó sokkal többet segít, mint a szöveg. Sajnos sok magyar könyv éppen nem ezt a megközelítést alkalmazza.

Egy részük, pl. a Lelkes Lajos szerkesztette Házikerti Kézikönyv (Mezőgazda Kiadó, 2000) rendkívül szerteágazó ismereteket tartalmaz (tényleg, nagyon sok minden van benne a haszon- és dísz- és fűszernövényekről, a gyümölcsfákról de még az eltevésről is). Alapos, és sokat lehet belőle tanulni, de végtelenül száraz és nehéz. Nekem a képek és ábrák jelentős része nagyon nehezen volt értelmezhető. Az sem segít, hogy a képek csoportosítva vannak a könyvben és nem kötődnek a szöveghez, hanem "csak" megtörik a monoton fekete-fehér oldalak folyamát. Tamás Enikő Biokertészkedés könyve  (Mezőgazda kiadó, 2008) hasonló hatással volt rám. Gyakorlatilag minden benne van, ami a házi biokertészkedéshez kell. Részletes, pontos könyv, de éppen ezért nagyon nehezen emészthető.

Másik csoportjuk különböző német szerzők munkájának fordítása. Ezek általában specializáltabbak, inkább egy témáról szólnak vagy általánosságban és (nem rossz értelemben) felületesen foglalkoznak a kertészkedéssel. Legtöbbjüket barkácsáruházakban is megtaláljuk a könyvek között. Praktikusak és érthetőek, de hátrányuk, hogy méretükhöz képest nagyon drágák, 3-5 ezer forintot könnyen otthagyhatunk egy könyvért, és lehet, hogy abban csak a rózsa metszése és ültetése lesz benne. Ilyen pl. Martin Stangl Kerti Munkák című könyve (Mezőgazda Kiadó, 2004).

Ha pedig magyar weboldalt szeretnénk olvasni, ellátogathatunk a www.tankonyvtar.hu-ra és elolvashatjuk a Zöldségtermesztők Kézikönyvét. Ez ugyan nem az amatőr kiskertesekhez szól, de rengeteg érdekes, hasznos dolog van benne, ráadásul ingyen.

A következő bejegyzésben picit kitekintünk határainkon túlra.