Második virágzás
2010.06.12. 13:05
Lehet, hogy ez teljesen természetes, de engem nagyon meglepett, amikor tegnap a kertben tettem-vettem:
A sok eső elmúltával ugyanis újra virágot hozott az almafa, pedig a virágzás már régen véget ért és más ágakon már a pici almák növekednek...
Szerző: Kiskertes
Szólj hozzá!
Címkék: alma almafa almafa virága remo alma második virágzás virágzó almafa
A rebarbara helye
2010.06.08. 11:55
Valamikor sok-sok évvel ezelőtt, amikor apám a külkerre járt, egy vizsgán megkérdezték tőle: "Mondja Fiam, tudja mi az a rebarbara?" És apám rögtön válaszolt: "Az kérem egy bokor, amin pici piros bogyók teremnek." Mire az újabb kérdés: "Mondja Fiam, látott már Ön rebarbarát?"
Ezt a történetet sokszor hallottam gyerekként, de rebarbarával sehol nem futottam össze. Egészen addig, míg sok-sok évvel ezelőtt anyósom (aki akkor még nem volt az) lelkesen mutatta a kertjében a fura növényt, a zöld levelekkel és piros nyéllel, hogy hát az kérem rebarbara. Arra hamar rájöttem, hogy a rebarbara finom és sok remek sütit, szószt lehet készíteni belőle. Így nem is volt kérdés, hogy amikor megcsináltam a kiskertet, a rebarbarának is kellett helyet találni. Mégpedig nem is keveset, a rebarbara ugyanis nagy. Méghozzá nagyon.
Rebarbarát nem szokás magról ültetni (bár lehet, szinte bármelyik boltban van belőle), mert nagyon lassan nő meg. A rebarbarát ősszel, tőosztással a legjobb szaporítani, ez magának az anyanövénynek is jót tesz. Ha valakinek van, érdemes megkérdezni tőle, nem akar-e adni egy darabot ősszel.
A kertben szemeljünk ki neki egy nyugis sarkot, lehetőleg ne teljes árnyékban. Olyan helyet keressünk, ahol nem nagyon akarunk mást nevelni és békén tudjuk hagyni. A rebarbara ugyanis gyakorlatilag semmit nem igényel, csak sok-sok tápanyagot és nyugalmat. A gyökeret a föld alá tegyük úgy, hogy teljesen takarja a föld. Nagyon szereti a gazdag talajt, minden évben ősszel, amikor már kezdenek elhalni a levelei, érdemes lazán ráborítani egy nagy adag trágyát vagy komposztot és úgyhagyni, majd a természet eljuttatja oda, ahova kell. Ne használjunk mindenféle műtrágyát, mert felesleges.
A növény télen alszik, a levelei elhalnak, majd tavasszal vagy február végén nagyon látványosan elkezd kihajtani. Lehet hajtatni is, ha türelmetlenek vagyunk, ekkor tegyünk egy fekete cserepet fölé. Áprilisban már bőven van annyi és akkora levele, amit lehet szüretelni. Soha ne szedjük le az összes levelét, mindig maradjon kb. 3 db a tövön. A leveleket akkor szedjük, ha a levél már teljesen kinyílt és megnyúlt. Tovább nem érdemes várni, egy szinten túl nem lesz nagyobb a levél. Ekkor fogjunk egy éles kést és a föld közelében, ügyelve, hogy a tövet ne sértsük meg, vágjuk le a nyelet. Az új levelek az első fagyokig jönnek, de szeptember vége, október eleje után már ne szedjünk leveleket, hagyjuk a növényt feltöltődni a tél előtt. A rebarbarának gyakorlatilag nincsenek kártevői, ha esetleg látjuk, hogy csigák mászkálnak rajta, szedjük le őket.
A levél nem ehető, csak a nyél. Minél rózsaszínebb a nyél, annál édesebb. Van, aki meghámozza, én csak jól meg szoktam mosni kefével. A levágott levelekből készíthetünk főzetet levéltetvek ellen: forraljuk fel alveleket vízzel és tegyünk hozzá pici szappanreszeléket. A hatás nagyon durva.
A rebarbara oxálsavat tartalmaz, így mértékkel fogyasztandó, bár a sav nagy része a levélben van, nem a nyélben.
És akkor lássuk, mit készíthetünk belőle.
A rebarbarából lehet lekvárt főzni, ehhez daraboljuk fel kis darabokra és súlyával megegyező mennyiségű cukorral főzzük be, a végén facsarjunk bele citromlevet, hogy jobb színe legyen. Még finomabb, ha eperrel keverjük és eper-rebarbara lekvárt készítünk.
Ha nem akarjuk eltenni, lehet belőle rebarbara-mártást, vagy eper-rebarbara mártást készíteni, ekkor kevés vízben főzzük meg, tegyünk hozzá ízlés szerint cukrot, citromot, ha túl híg, esetleg sűríthetjük pici ételkeményítővel, ha valaki szereti (ekkor picit nyúlós állaga lesz). Kiváló öntet rizskohra (tejberizsre is), zabkására, de lehet hidegen is enni édességként, jól behűtve, pici tejszínnel felöntve.
Ha pedig sütit akarunk, csinálhatunk mondjuk egy quattre-quart-t, magyarosabban egyensúlytésztát:
Quattre quart rebarbarával
Elkészítési idő kb 10 perc + 35 perc sütés. Hozzávalók egy 28 centis tortaformához:
két-három rebarbaralevél nyele, négy tojás, a négy tojás súlyának megfelelő mennyiségű liszt, vaj és cukor, fél tasak sütőpor, esetleg pici tej.
Kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra, nem légkeverésre. A négy tojást felütjük egy edényben és lemérjük. A súlyával megegyező mennyiségű lisztet keverünk hozzá (aminek a fele lehet teljes kiőrlésű is), majd ugyanennyi cukrot és puha vajat is (bár a vaj lehet feleannyi is, ekkor pici tejet öntsünk hozzá). A legvégén hozzákeverjük a sütőport is (én jobban szeretem a borkősav alapút, de ez ízlés dolga).
Az egészet egy kivajazott torta, vagy quattre-quart formába önsük bele, szórjuk meg kristálycukorral és szórjuk rá a felaprított rebarbarát, majd tegyük be a sütőbe és süssük meg. Ha megsült, vegyük ki, picit várjunk, majd tegyük egy rácsra, hogy teljesen kihüljön és ne fülledjen be. Egy jó kávéval vagy egy bögre kakaóval, esetleg egy pohár hideg tejjel isteni.
A mángold, és ami belőle van...
2010.06.05. 08:00
Biztos sokan vannak, akik nem igazán tudják, hogy mi is az a mángold, én sem tudtam ezelőtt 10 évvel, az ugyanis nem valami olyasmi, ami a piacon hegyekben áll, mint mondjuk a krumpli vagy a retek. Sőt, én piacon Magyarországon még nem találkoztam vele, csak a budai biopiacon. Amikor először láttam Monty Don műsorában (Fork to Fork), úgy néztem a műsorra, mintha a Holdron termelné.
A mángold a céklának és a spenótnak a rokona, vagyis ő is a beta vulgaris családba tartozik és - ebből következően talán nem is túl meglepően - a magja is pont úgy néz ki, mint a céklának vagy a spenótnak. Vetése, nevelése egyszerű: február végén vetjük közvetlenül a földbe, ha már a föld felengedett, sorokba. Kb. 1 cm földdel takarjuk és utána várunk. Időjárástól függően kb. 1-2 hét alatt csírázik. Ekkor lehet kiegyelni. A növénynek szép, nagy levelei lesznek, így igényli a helyet. Egyébként nem egy igényes növény, normál talajon és megfelelő mennyiségű vízzel nagyon jól elvan, szereti a napot és az árnyékosabb részeket is (de a teljes árnyékot nem). Szedni kb. árilistól lehet, de mindig figyeljünk arra, hogy kb. négy levél maradjon a növényen. Kétéves növény, a fagyokat a gyökere vészeli át és második évben kihajt. Áprilisra a második évben felvirágzik, ekkor húzzuk ki, mivel innentől nem sok levelet hoz. De nem is gond, hiszen eddigre épp megő az új. Hajlamos a tetvesedére, ekkor szappanos vízzel, vagy rebarbara leveléből készült főzettel permetezzük le, gondosan a levelek mindkét oldalát. Az erősen fertőzött növényeket dobjuk ki. Ne használjuk vegyszereket, hiszen pont a leveleit esszük.
Magyarországon boltban eddig csak a fehér nyelű változat magjával találkoztam, ez hatalmasra tud megnőni, a levelek akár 40-60 centisek is lehetnek. Nyugaton jobban kedvelik a sárga és a piros nyelű változatot, ezek kisebbek lesznek, illetve nagyon elterjedt a bright lights nevű keverék, ez zöld, fehér, sárga, rózsaszín és piros nyelű növények keveréke. A zöld és a fehér nyelű növények jobban nőnek és nagyobbak lesznek a többinél. Minegyikre jellemző, hogy párolás, főzés során megőrzi a nyél a színét, így a színkeverékből rendkívül mutatós köret készülhet.
Megenni a levelét lehet, azt, hogy melyik részét, arról viszont már erősen megoszlanak a vélemények: míg egyesek szerint a levél nyele finom, addig mások szerint a levél nyél nélkül, mások szerint pedig az egész úgy, ahogy van. Egy dolog biztos, a nagy fehér nyeles levelek nyele szálas és rágós, annyira nem finom, míg a kis levelek úgy jók, ahogy vannak. Ízük a spenótéra elmékeztet, de nem olyan erős, inkább frissebb, lágyabb.
A mángold - hasonlóan a spenóthoz - oxálsavat tartalmaz, így pl. a vesekőre érzékenyek mértékkel fogyasszák.
És akkor lássuk, mi készülhet belőle:
Az egyik legegyszerűbb, ha kevés olajat hevítünk serpenyőben egy diónyi vajjal, benne megfuttatunk egy felkockázott gerezd fokhagymát és rárakjuk a mángoldleveleket, lefedjük és kb. 3 perc alatt készre pároljuk. Szépen összeesik, de a színek megmaradnak. A párolt mángold ezek után mehet tányérra köretként pl. grillezett halhoz vagy csirkéhez, de kerülhet pirítósra is önállóan, vagy hozzákeverhetjük újkrumplihoz, tartalmasabb köretnek.
Én azonban máshogy szeretem igazán, mégpedig egy quiche-ben (ejtsd: kís). Íme a recept:
Quiche aux poirées (Mángoldos quiche)
Elkészítési idő 1 óra, plusz amíg kihül. Hozzávalók 1 db quiche formához, 4 személy részére (vagy 2 nagyon éhes személy részére):
A tésztához: 10 dkg hideg vaj, 20 dkg fehérliszt (lehet 30%-ban teljes kiőrlésű is), pici só és löttyintésnyi jéghideg víz
A töltelékhez: 1db tojás, 1 kis doboz tejföl vagy 2dl főzőtejszín, 1 olasz paradicsompüré-konzerv, 20 dkg mángold, 5 dkg reszelt sajt, 1 gerezd fokhagyma, só, bors.
1. Elkészítjük a tésztát. A tészta hagyományos omlós tészta (pâté brisée). Készülhet kézzel, de robotgépben egyszerűbb. Lényeg, hogy az összes hozzávaló hideg legyen és gyorsan dolgozzunk. A vajat a liszttel és a pici sóval összemorzsoljuk, majd egy löttyintésnyi vízzel készre dolgozzuk. Kivesszük a gépből, belenyomkodjuk a formába és 10 percre a hűtőbe rakjuk. Aki szeret flancoskodni, az kinyújthatja és úgy illesztheti bele a tésztát a formába. Fontos, hogy a hűtőbe a már formába nyomkodott tészta kerüljön, mert így a sütés alatt nem fog összeugrani a tészta. Kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra, nem légkeverésre. Ha letelt a 10 perc és a sütő bemelegedett, tegyük be a tésztát, hogy elősüssük. Nekem nem szokott gond lenni, de előfordul, hogy felpúposodik a tészta, ezt megelőzhetjük, ha a tésztára sütőpapírt rakunk és rá babot szórunk és úgy tesszük a sütőbe.
2. Amíg a tészta sül, elékészítjük a tölteléket. A mángoldot megfonnyasztjuk pici olajon, hozzádobunk egy gerezd fokhagymát felaprózva. Egy tálba beleütjük a tojást, hozzáöntjük a tejfölt, a paradicsompürét, a reszelt sajtot, sót, borsot és összekeverjük.
3. Összeállítjuk a quiche-t. Ha a tészta a sütőben kezd színt kapni, kivesszük, a fonnyasztott mángoldot elrendezzük rajta, nyakonöntjük a mártással és visszatesszük a sütőbe. Akkor kész, ha kezd barnulni a mártás a tetején. Ekkor kivesszük, megvárjuk, míg teljesen kihül és utána szeleteljük. Hidegen fogyasztjuk, mellé esetleg salátát lehet enni. Igazi meleg nyári ebéd vagy vacsora.
Petúnia magról
2010.06.02. 21:04
Az elmúlt tíz évben minden tavasszal nekiláttam, hogy petúniát neveljek a balkonládába. Nem azért, mert akkora beruházás lenne megvenni minden évben a palántákat, hanem mert kíváncsi voltam, sikerül-e. A vállalkozás minden évben abszolút kudarc volt, leggyakrabban addig nem jutott el a dolog, hogy két levél megjelenjen.
Az idei évben is elindultam január végén, hogy beszerezzem a magokat, mert hát új év, új kezdet. Amikor bementem a boltba, megakadt a szemem a Kertimag Réde tasakjain: Futópetúnia F1 hibrid palántanevelő kertészeknek. A tasak valójában csak álca volt, egy ici-pici műanyag fiolát rejtett, benne a felirat szerint 50 db csávázott maggal. Figyelembe véve, hogy mekkora egy petúniamag, ez kb. a "ha jó szemed van, akkor nem hiszed, hogy üres a fiola" mennyiség. Az ár első ránézésre óvatosságra intett: 350 Ft, a hagyományos tasak pedig 69 Ft. Mégis, valamiért éreztem, hogy ez kell nekem. Egyből két tasak, egy piros meg egy fehéres sárga. Hozzá palántaföld és mentem is ültetni. Az össz beruházás 1300 Ft valamire, amiből korábbi tapasztalatok alapján nagy valószínűséggel nem lesz túl sok minden.
Mindenesetre elültettem, kitettem az ablakba és vártam, türelmesen. Ekkor volt január legvége. Február elejére pici sziklevélkék jelentek meg, olyan sérülékenyek, hogy permetezővel öntöztem, mert különben kimostam volna a kannával. Jó egy hónapon át igazából semmi látványos nem történt, én locsolgattam, ő meg elvolt, bár nem kötötte az orromra, hogy csinál-e valamit. Aztán márciusban meglódultak a dolgok és hirtelen levelek jelentek meg egyre nagyobb számban és kezdett úgy kinézni a dolog, hogy az idén lesz belőle valami.
És lett. Húsvét előtt átültettem őket a balkonládába és visszacsíptem őket, hogy bokrosodjanak. Az időjárás nem feltétlenül kedvezett, a napsütés totális hiánya miatt nem siette el a virágzást. Ma azonban már gyönyörű, tele van virággal és varázslatos színei vannak. Hogy más is lássa, álljon itt egy kép:
Igazából nem volt nehéz dolgom vele, hiszen elültettem, figyeltem, hogy ne száradjon ki és kész. Mégis, úgy érzem, hogy komoly kihívás volt, mire virágozni kezdett. De jövőre is megpróbálom, más színekkel.
DISCLAIMER: ez nem reklám, nem népszerűsíteni akarom a terméket (mellyel kétségtelenül elégedett vagyok), valós tapasztalatokat írtam le. Nem kért rá senki és nem is kaptam érte semmit. De 10 év próbálkozás után sikerélményem volt és úgy érzem, hogy ebben jelentős szerepe volt a magnak is.
Amíg a gazda távol van...
2010.05.31. 08:52
Amikor dolgozni vagyok, a kert nem marad magára. Feleségemnek köszönhetően ugyanis egy éber őrszem figyel mindent és mindenkit a sarokból, aki hátsó szándékkal közeledne a veteményhez:
Ő pedig nem más, mint Gedeon, a kerti manó, aki esőkalapban és kabátban teljesít folyamatos őrszolgálatot, egy (még növekedésben lévő) körömvirág árnyékában.