Mindig is csodáltam a magokat. Egy picinyke golyócska vagy korongocska és egy egész élet van benne. Persze, mondhatnánk, hogy az emberi ivarsejtek még kisebbek és azokban is benne van egy egész élet, de azok számomra, aki nem mikroszkópok társaságában éli az életét, nem megfoghatóak, míg a magok igen (a jó szem persze néha nem árt...).  Az is igaz persze, hogy ez a csodálat valamiért csak a dísz- és haszonnövények magjára korlátozódik, a gyomnövények magjai kevésbé varázsolnak el - íme egy újabb példa az ember haszonelvűségére.

Csodálni pedig van mit, mert választék az van. Még a magyar boltokban is, bár nálunk még alapvetően a hagyományos fajták vannak a boltokban és még mindig igazán nehéz vállalkozás, ha valami különlegesre vágyunk, mondjuk fehér paradicsomot vagy sárga cukkínit szeretnénk venni. De a mai internetes világban és EU tagként a választék már-már zavaróan bőséges, ha valaki utánanéz a neten a magoknak vagy külföldön járva benéz egy üzletbe. 

Sajnos van egy rossz tulajdonságom - ha valami tetszik, érdekel, akkor hajlamos vagyok többet rááldozni (most nem szükségszerűen anyagilag), mint amennyire értelme van. Ez a magokkal is így van, minden évben sikerül túlzásba esnem a virágmagokkal és zöldségmagokkal ami miatt minden évben megkapom a magamét feleségemtől.

Tény ami tény, ha elmegyek egy boltban a magok előtt, biztos, hogy legalább pár percet elidőzök előttük és ha látok valamit, akkor nagy eséllyel megveszem. Ezt csak tetézi az, hogy a magyar zöldségmagok ára - összehasonlítva nyugati államok áraival - nevetségesen alacsony. Egy tasak kb. 50 és 150 forint között mozog, ami szerintem bosszantóan alacsony és az emberben az az érzet alakul ki, hogy nincsenek megbecsülve a magok. 

Munkámból adódóan gyakran megfordulok Belgiumban, illetve van egy brit webáruház, ahol érdekes és ritka zöldségmagokat lehet kapni. Egy tasak mag arrafelé kb. 1 eurónál kezdődik, de egy F1 hibridért akár 4 eurót is elkérnek (ami ugye már több, mint 1000 forint) és a tasakban van, hogy csak 5 mag van, vagyis magonként kb. 200 forint.

Jó kérdés, hogy melyik a jobb. Míg a magyar árak arra sarkallnak, hogy ha látok valami érdekeset, vegyem meg és próbáljam ki, addig a belga árak alapján ötször is meggondolom, hogy egyáltalán ránézzek a tasakra. Ugyanakkor a magyar árak valahogy bűntudatot okoznak, mert nem igazán tudom elhinni, hogy megéri ennyiért a magokat előállítani, míg a belga áraknál ez az érzés nem fog el, sőt.

Persze a külföldön vett magokkal kapcsolatban óhatatlanul is felmerül bennem, hogy vajon mennyire alkalmasak azok a magok a magyar időjárási viszonyokhoz. Vajon csak azért nem terjedt el nálunk mondjuk a fehér paradicsom, mert a magyar ízlésnek jobban megfelelt a piros, vagy esetleg mert nem maradt meg, vagy nem hozott megfelelő termést. Nos, erre azt hiszem ez az év sok válasszal fog szolgálni, mivel vettem néhány érdekes magot amit ki fogok próbálni, így néhány saláta, paprika és padlizsánfajta magját. Az eredményeket persze megírom ebben a blogban is. 

Az egyik legnehezebb dolog számomra a szűkös hellyel való gazdálkodás. A kert nem túl nagy és a gyerekeknek is kell játszani a hely, így nem vethetem be magokkal az egészet. Márpedig magok bőven akadnak, ha az ember bemegy egy gazdaboltba vagy esetleg barkács/kertészeti áruházba, annyiféle növény magját látja, hogy ki sem ismeri magát.

Ebből fakadóan erős önkorlátozásra kellett rávennem magamat és gondosan végiggondolni, hogy mi és hogyan fér majd el. Végül az egyik fő vezérfonalam az lett, hogy olyan dolgokat szeretnék termelni, amiket nem kapok meg a piacon, vagy ha igen, akkor is drágán. Ezért olyan növényeket ültettem tavaly és szeretnék ültetni az idén, amik így-vagy úgy, de nem az átlagba tartoznak.

Ebbe a sorba illik bele a mángold, a különböző tépősaláták, a rebarbara (ezt nem magról, hanem gyökérről, amit anyósoméktól kaptam), a jánosnapi retek, a fekete paradicsom, a kosszarvú és az elefántagyar paprika és a bébicékla, valamint a sárga salátacukkíni.

A másik szempont az volt, hogy olyasmit is ültetek, ami a piacon is van, de mégis más. Így lesz normál, zöld cukkíni és piros paradicsom is, de a cukkínit kb. 20-30 dekás korában leszedem, a paradicsomot pedig csak közvetlenül azelőtt, hogy a tányérra kerülne (ekkor van egy fantasztikus illata, ami nagyon hamar elvész).

Ezeknek a jelentős részét persze elő kell nevelni palántának és mivel üvegházam az nincs, marad az ablakpárkány, ami meg nem tökéletes, így kérdés, lesz-e valami, amit ki tudok ültetni, de majd meglátjuk.

Amikor majdnem tíz éve megszereztem jogi diplomámat, soha nem gondoltam, hogy valaha mezőgazdasági joggal vagy élelmiszerjoggal fogok foglalkozni. Sőt, bevallom őszintén, amikor befejeztem az egyetemet, nem is igazán hittem, hogy van ilyesmi. De amikor munkát kerestem, azzal találtam szembe magam, hogy olyasvalakit keresnek, aki hajlandó ezzel foglalkozni, és én hajlandó voltam. Azóta pedig rájöttem, jó döntés volt.

Ha pedig valaki sokat foglalkozik egy olyan terület jogi szabályozásával, amit megszeret, idővel szerintem elkerülhetetlen, hogy maga is szeretné a könyvszagú (vagy inkább elektroszmog szagú a mai netes világban) ismereteket kipróbálni. Ez persze - különösen az elején - nagyon amatőr szagú lesz, hiszen még nem mozog otthonosan a terepen, hanem kb. mint elefánt a porcelánboltban. De talán ez a jó értelemben vett amatőrség adja meg a dolog "diszkrét báját".

Így esett, hogy amikor 2008 derekán magunk mögött hagytuk a fővárosi élet örömeit és "kiköltöztünk" Veresegyházra, az egyik első dolgom volt a berendezkedés után, hogy a konyhaablak alatti részt és a kert végét felássam és bőszen nekilássak álmaim kiskertjének a megvalósításához. Az első év persze csonka volt, hiszen június volt már, mire kiköltöztünk, így csak úgy találomra vettem pár tő paradicsomot, paprikát és cukkínit a helyi piacon (azok is maradékok voltak, amiket nem tudtak eladni korábban), de az eredmény nagyon tetszett, mert habár a paprikából igazándiból semmi nem lett, a paradicsom bőven kárpótolt és a cukkínira sem lehetett panasz. 2009-ben már úgy vágtam bele a dologba tavasszal, hogy kert és lelkesedés már volt, de koncepció és legalább amatőr szaktudás az nem.

A mostani lesz az első év, amikor előre eltervezve, végiggondolva kezdek bele a kiskert benépesítésébe. Ebben a blogban pedig leírom a gondolataimat, sikereimet, kudarcaimat, pozitív vagy negatív élményeimet, illetve szeretném bemutatni azokat az ételeket, amiket a megtermelt zöldségekből és gyümölcsökből készítek.