A kiskert egyik legizgalmasabb lehetősége, hogy olyan növényeket nevelhetünk benne, amit egyébként boltban nem vagy csak drágán kapunk meg. Ilyen pl. a paradicsomok vagy a paprikák hihetetlen választéka. Ezeket azonban palántának nem kapjuk meg, így ha szeretnénk belőlük enni, akkor magunknak kell nevelnünk őket.

Palántázni jó dolog. Varázslatos nap mint nap figyelni a tálcát, hogy egy reggel észrevegyük a pici púpocskát a földben és mire este hazaérünk már két pici zöld levélke mutatja, hogy ott bizony fejlődésnek indult valami.

Palántázni nem túl bonyolult, de sok odafigyelést igényel. Készülni kell rá. Nem csupán meg kell venni a magokat és a palántaneveléshez szükséges egyéb eszközöket, de utána is kell olvasni a dolognak, mégpedig alapvetően növényspecifikusan.

1. tipp: Használjunk tiszta cserepeket/tálcákat és vegyünk palántaföldet

A palántaneveléshez használt cserepeket, tálcákat (amik kivételesen inkább műanyagok legyenek) mindig alaposan tisztítsuk ki. Lehetőleg ugyan azt a cserepet ne használjuk egymást követő években rokon kultúrák nevelésére (pl. ha az egyik évben paprikát palántáztunk bele, akkor a másik évben menjen bele uborka, a harmadik évben pedig képosztaféle és csak a negyedik évben menjen bele paradicsom). Ha egy cserépben vagy tálcán sok volt a beteg palánta, inkább dobjuk ki.

A palántaföldet sokan úgy gondolhatják, hogy minek, hiszen drágább, mint a többi föld és legfeljebb kicsit komposztosabb, lazább. Ez így nem igaz. A palántaföld ugyanis amellett, hogy valóban lazább és morzsalékosabb szerkezetű a normál virágföldnél, mindemellett még fertőtlenített is. A kis magoknak nagyon fontos, hogy olyan földbe kerüljenek, ahol lehetőség szerint nem várja őket ellenséges gombák és baktériumok hada (hogy csak egyet említsek, pl. a palántadőlést okozó baktérium). Ezért érdemes rákölteni, túl sok amúgy sem fog kelleni. Ha lehet, válasszuk azt, amelyikben perlit is van, ez ugyanis jobban elraktározza a nedvességet és nehezebben szárad ki, ami fontos ilyenkor, hiszen a palántázó cserepek jellemzően aprók.

2. tipp: Készítsük elő a földet

A palánta akkor fog tudni jól fejlődni, ha meg tud kapaszkodni, de a talajban könnyen talál utat a gyökerének és a talaj levegőzik. Ezért ne nyomkodjuk le kézzel a talajt, inkább használjunk egy darab deszkát, esetleg vakolókanalat az óvatos lesimításhoz. Ezt utána jól nedvesítsük át zuhanyrózsával vagy kanna locsolófejével, majd ebbe a már nedves talajba kerüljenek a magok. A magok könnyen kimosódhatnak, ha először elvetjük őket a száraz talajba és csak utána öntözzük őket. A locsolóvíz és a talaj nem lehet hideg, a legtöbb zöldségnövény nem kedveli, ha 15°C-nál hidegebb a talaj.

3. tipp: A cserepet színültig töltsük földdel

Különösen ablakpárkányon való nevelésnél fontos, hogy maga a cserép karimája ne árnyékolja be a palántát, mert különben addig kell kúsznia, ameddig ki nem nyúlik az árnyékból. A megnyúlt palánták rengeteg energiát vesztenek azzal, hogy ki kell nyúlniuk a fényig, ami legyengíti őket, nehezebben fejlődnek és fogékonyabbak lesznek a betegségekre is. Ezért a legjobb, ha annyira teletöltjük a cserepet, amennyire lehet, hogy a mag egyből "lássa a fényt", amint kibújik.

4. tipp: Áztassuk be/keverjük nedves homokkal a magokat

A csírázás folyamatának egyik lényeges eleme, hogy a mag a környezetéből magába szívja a vizet, ami elindítja a magban az átalakulást. Habár a legtöbb mag a földből is felveszi a szükséges nedvességet, rásegíthetünk a csírázásra, ha a (kézzel megfogható) magot a földbe helyezés előtt kb. 12 órára nem jéghideg vízbe beáztatjuk. Ilyen pl. a paprika, a paradicsom, a padlizsán vagy éppen a bab magja. A kisebb magokat inkább erősen nedves homokkal keverjük el kb. 1 napra. Különösen fontos az előáztatás a répa, a fehérrépa és a gumós kömény esetében, ahol egyébként a magban lévő illóolajok nem nagyon engedik át a vizet (és ezért rettenetesen lassan csíráznak ki, ha csak szárazon elszórjuk őket). Két dologra figyeljünk: egyik, hogy a csávázott magokat ne áztassuk, másik, hogy ha esetleg a mag az áztatás során kicsírázik , akkor ültetéskor fokozottan figyeljünk, nehogy letörjön.

5. tipp: A magokat óvatosan takarjuk be földdel

A magot takaró földréteg leginkább azt a célt szolálja, hogy a mag ne száradjon ki, illetve hogy ne mosódjon ki. Emellett a sötétben csírázó magoknál elzárja a fényt is. Ezért nem szükséges a palántanevelésnél mélyen a  cserépbe benyomkodni a magot, elegendő, ha annyi föld takarja, amennyi a mag vastagságának 1-2-szerese. A földet, vagy akár a finom homokot ne nyomkodjuk rá a magra, elég, ha csak óvatosan rászitáljuk, rászórjuk. Azokat a magokat, amik fényre csíráznak (pl. petúnia, bazsalikom), egyáltalán ne takarjuk!

+1 tipp: gondoskodjunk a folyamatos hőről, nedvességről és páráról

A kis palánta általában melegebb, nedvesebb és párásabb környezetet szeret, mint a fejlett növény. Ezért naponta - kétnaponta permetezzük meg vízzel a kis növénykéket, figyeljünk rá, hogy a talajuk ne száradjon ki és tartsuk egyenletesen a hőmérsékletet a környezetükben. A legjobb, ha a növények átlátszó tetejű fedett keltetőtálban vagy fólia alatt nevelkednek. Ugyanakkor ezeknél figyeljünk a szellőztetésre is, nehogy gombás megbetegedések jelenjenek meg.

A kiskert egyik legmeghatározóbb eleme az ágyás, amibe a magokat és a palántákat elültetjük. Az ágyások kialakítása, elrendezése időt és energiát, esetlegesen pedig pénzt vesz igénybe. Most, január végén, február elején pont a legalkalmasabb az időpont a magaságyások kialakítására, különösen, hogy még a talaj sem fagyott.

A magaságyások nagyon sok előnyt hordoznak magukban a sima felásott földdarabhoz képest. Egyrészről jobban körbejárhatók, kevésbé kell görnyedni és a magasítás tudatja a kertészkedővel, hogy az a növények birodalma, oda lépni nem ildomos. Könnyebb a komposzt és a trágya bedolgozása is. A legfontosabb eleme ugyanakkor a magaságyásnak, hogy hamarabb átmelegszik a talaj és így hamarább kezdődhet a szezon.

1. tipp: Figyeljünk a hely és a talaj megválasztására

Az ágyásokat lehetőleg (ha nem négyzet alakúak) észak-déli irányba tájoljuk, mert így süti őket körbe a nap. Az ágyások telepítésekor figyeljünk arra is, hogy legyen olyan ágyásunk, ami kap árnyékot is, mert sok olyan kerti növény van, ami nem szereti az állandó napfényt. Ha kell, magunk is biztosíthatunk ilyen árnyékot pl. az ágyás szélére vagy mellé ültetett nagyméretű dáliákkal, vagy az ágyás szélére ültetett cirokkal vagy kukoricával.

A magaságyások talaját általában magunk hozatjuk. Itt figyeljünk a jó szerkezetre: bőven tegyünk bele szerves trágyát és komposztot. Ha valaki megengedheti, esetleg perlitet is keverhet a talajba. A talaj legyen kőmentes, különösen, ha gyökérzöldségeket szeretnénk benne termelni.

Az ágyás a növényeké. Nem arra való, hogy azon járkáljunk. Ha rálépünk, a talaj tömörödik, levegőtlenné válik és romlik a vízelvezető képessége, vagyis összességében kedvezőtlenebb lesz a növényeknek.

2. tipp: Figyeljünk a méretre

Egy átlagos ágyás kétszer olyan széles legyen legfeljebb, mint amit a gondozója átér. Ez azért fontos, mert így az egyik vagy a másik oldalról állva is elérjük az ágyás közepét és tudjuk gondozni a középen lévő növényt vagy el tudjuk távolítani a gazt és a szemetet. Elvben az ágyás ugyan bármilyen hosszú lehet, de inkább 2,5 méter legyen a maximális hossza. Ha ennél hosszabb, akkor óhatatlanul is az jut eszébe a kertésznek, hogy ne megkerülje, hanem átlépje az ágyást, ami az ágyásba való akart vagy akaratlan belelépéshez vezet, márpedig az ágyásba belelépni nem szabad (hogy miért, azt lásd az 1. tippnél).

3. tipp: A magasságot a termesztendő növények és a kertészkedő fizikai képességei alapján válasszuk meg

A legtöbb ágyás 20-30 cm magas és ez tökéletesen megfelelő a legtöbb növény számára. Ugyanakkor ha kifejezetten hosszúkás gyökérzöldségeket (pl. feketegyökér, jégcsapretek, sárga- és fehérrépa, paszternák) szeretnénk termeszteni, akkor a 40-50 cm magas ágyás már megfelelőbb.

Szintén, ha már nem megy úgy a hajolgatás, ahogy régen, akkor is érdemesebb a magas ágyást használni. Ha olyan személynek építjük az ágyást, aki kerekesszékkel közlekedik, neki a székéhez kell mérnünk a magasságot.

4. tipp: A keret anyaga sem mindegy

Az ágyás fala épülhet fából, téglából vagy műanyagból is. A normál 20-30 cm-es ágyásokhoz a legjobb és legolcsóbb talán a fa. Egy normál fakereskedésben vásárolhatunk ún. zsaludeszkákat (az oldalaknak) és stafnifát (a sarkoknak) pár száz forintért. Ezek a fák kezeletlenek, így kezelni kell őket az időjárás és a nedves föld kíméletlen lebontó hatása ellen. A kezelés környezetbarát legyen, hogy ne mérgezzük vegyi anyagokkal saját veteményünket.

A magasabb ágyásoknál figyelni kell arra, hogy a benn lévő föld tömege bizony erősen nyomja az oldalakat. Ha itt is a fát választjuk, akkor az oldalak mentén támasztó oszlopokat is be kell vernünk. Itt szóba jöhet még egy betonkeret hobbibetonból vagy zsalukőből (aránylag olcsó), esetleg téglából (ez már drága). Ez utóbbiak már kifejezetten állandó elemei lesznek a kertünknek. A beton nem túl dekoratív, erre figyeljünk. Mint ahogy arra is, hogy ezek a felületek durvák, így megsérthetjük a kezünket munka közben. Ugyanakkor pl. a zsalukő üregei az ágyás szélén virág és fűszernövények ideális tartóhelyeivé válhatnak.

Újabban kezdenek nálunk is megjelenni az egyszerűen felállítható és összecsukható műanyag keretek is. Ezek nem feltétlenül olcsók, de kétségtelenül erősek, tartósak és általában elég dekoratívak is. Leginkább kisebb méretűek, jellemzően 1,2×1,2 méteresek.

5. tipp: Az utakra is gondoljunk

Az ágyások között közlekedni is kell. Minden ágyást körbe kell tudni járni és legalább egy oldalról talicskával is meg kell tudni közelíteni. A gyalog körbejáráshoz 30-40 cm széles út kell, a talicskához 60-80 cm. Ha pedig kerekesszékhez kell építeni az utat, akkor 1,5 méterrel érdemes számolni (vagy még szélesebbel, ha meg is kell tudni fordulni).

Az út leggyakrabban sima föld. A gyakori taposástól az utak földje erősen tömörödik, ami levegőtlenné teszi a talajt és rontja a vízelvezető képességét. Ezért ezek az utak esőben és után, valamint télen kifejezetten síkosak, sarasak. Ugyanakkor a gyomok így is megjelennek rajra, mert őket ezek a negatívumok általában nem (annyira) zavarják.

A fenti problémák kiküszöbölésének egyik módja az utak befüvezése. Ez rossz ötlet. Ugyan jónak hangzik, arra azonban legyünk figyelemmel, hogy bármilyen furcsán hangzik, a fű nem arra van, hogy járjanak rajta. Olyan keveréket válasszunk, ami tűri a taposást (pl. sport). Emellett a füvet gondozni is kell, így elsősorban locsolni és nyírni. A locsoláshoz vízről kell gondoskodni, ami ha nem a csapból jön, akkor a kiskert többi lakójától veszi el a magáét, a fűnyíráshoz pedig fűnyíró kell, ami helyigényes (vagyis az útnak legalább olyan szélesnek kell lenni, mint a fűnyíró), másrészről pedig áram kell hozzá (a benzines fűnyírónkkal nem akarunk bent pöfékelni a zöldségek között). Végezetül a füvet táplálni is kell, ezt pedig leginkább műtrágyával tesszük.

Másik megoldás a kavicsozás. Ez már jó elképzelés, de figyelni kell a gazokra itt is. A kavics kiszórása előtt érdemes geotextillel lefedni az utakat, hogy a gaz ne törjön fel.

Végül, ha szépre vágyunk és meg is engedhetjük magunknak, építhetünk utat járókőből vagy lapból is. A választék hatalmas, bár itt nem kell a 6-8 cm vastag betonkockákat választani, hiszen itt csak gyalogosan járunk majd, esetleg talicskával, elég az 5 cm-es is.

+1 tipp: A kúszó tökféléket ne magaságyásba, hanem kráterbe vagy két ágyás közé ültessük

A tökfélék számára kedvezőbb, ha kráterbe, vagy két dombágyás közé telepítjük őket. Ez kedvez nekik a víz gyökerekhez vezetésében és az indáik napoztatásában is. A kráter könnyen kialakítható a legtöbb kiskertben: a komposzthalomban.

Tervezés a kiskertben

2012.01.24. 09:10

Január vége van és ez a legtöbb ember számára, aki kiskertet gondoz egy dolgot jelent: nincs annyi napos ablakpárkány a világon, ami ilyenkor elég lenne a palántáknak. A "kényszeres ültetési szindróma", ami úgy vélem ilyenkor sokunkon felülkerekedik, egy igen nehezen kezelhető állapot, de mára azt hiszem, megtaláltam a mederben tartásának az egyik legjobb módszerét. A varázsszer: válasszunk jelmondatot! a jelmondat ugyanis tervezést von maga után, a tervezés pedig irányított palántázást.

Az én idei jelmondatom: "Na majd most!" Vannak zöldségek, ilyen a paprika, a padlizsán, a szárzeller és a póréhagyma, amiket évek óta szeretném, ha megteremnének a kiskertben, de valahogy nem sikerül. Úgy döntöttem, hogy ezekre idén különösen "rágyúrok" és mindent megteszek, hogy ideális kürülményekkel találkozzanak. Mellettük persze a szokásos zöldségek sem maradnak el, így lesz paradicsom, saláta, mángold és sárgarépa is.

Utánuk olvastam jó alaposan, beszereztem jónak gondolt magokat, tápokat, átalakítottam az ágyásokat. Persze mindez nem elég, a materiális körülmények mellett a növények gondoskodást és szeretetet is igényelnek, remélem, belőlük sem lesz hiány.

A tervek szerint az alábbiak kapnak helyet idén:

mángold: bright lights (Central Park)

padlizsán: Kecskeméti lila (Kertimag Réde)

paprika: kaliforniai piros (Mr. Fothergills, ezt ajándékba kaptam egy magazinhoz), sárga szív alakú (Afrodité, ezt itthon vettem a Bauhausban), hosszú zöld lombardiai (Franchi)

paradicsom: Gardeners' Delight (Mr. Fothergills, ezt is ajándékba kaptam), Kecskeméti 3 F1 (ZKI), Golden boy F1 (Franchi) 

póréhagyma: Lyon 2 (Mr. Fothergills, ezt is ajándékba kaptam, korai, őszi betakarításra)

saláta: keverékek a Franchi-tól

sárgarépa: Jaune de Doubs (Central Park), Párizsi Piacos (ZKI)

szárzeller: zöldnyelű (Central Park)

Gondolatok 2011. végén

2011.12.28. 15:03

Visszatér a fény. Már decemer 28-a van, jó egy hét eltelt azóta, hogy a sötétség visszavonulót fújt és lassan de biztosan elkezdtek hosszabbodni a nappalok. Ma még ebből keveset veszünk észre, nagyon kell figyelni, hogy érezzük: ma is tovább volt világos, mint tegnap.

Decemberben az ember keresni kezdi a fényt. Keresi belül, az adventi/karácsonyi készülődéssel, és keresi a fizikai valóságban is: figyeli az ablakon át, hogyan, mikor süt ki a nap és ha teheti, megoldja magának, hogy kijusson egy kicsit. Feleségem mesélte, hogy fent Lappföldön, amikor hosszú hetek sötétsége után végre újra felbukkan rövid időre a Nap, az emberek kimennek az utcára, hgy egy percet se mulasszanak el belőle.

Lehet erre azt mondani, hogy "persze, mert az embernek mindig az kell, amit éppen nem kaphat meg, tessék elfogadni a természet rendjét, stb., stb..." De én azt hiszem, nagyon jól van ez így. Mert ez nem az örök elégedetlenkedés miatt van, hanem éppen ellene: a pillanatnyi váltás segít abban, hogy értékeljük azt, ami az adott időszakra egyébként általában jellemző. Épp úgy, ahogy a nyári ragyogásban értékeljük az árnyékot és az este megnyugtató sötétjét, úgy keressük télen a fényt. Épp úgy, ahogy egy családi összejövetelen vagy egy bulin kell egy szusszanásnyi egyedüllét a teraszon vagy az erkélyen, vagy ahogy jól esik egy elvonulós, urambocsá' telefonkikapcsolós nyaraláson (tudom, utópia...) egy délutáni mászkálás egy város utcáin.

Idén Karácsony első napján csodálatosan sütött a nap, langyos volt a levegő és egy nagy sétával igyekeztünk kiélvezni minden pillanatát. Csodálatos volt. Hiába súgta az ösztönöm, hogy "ej, hát nem jól van ez így a tél derekán", most valahogy nem érdekelt. Nagyon nem. Picit úgy éreztem, habár nem fehér a Karácsony, de ragyogó.

5+1 tipp a decemberi kiskertbe

2011.12.13. 10:54

Itt a december, bár ez jelen pillanatban legfeljebb a naptárból derül ki. A nap süt, végre csapadék is esik (és habár persze decemberben inkább havat vár a sok gyerek, én kifejezetten örülök az esőnek az elmúlt hónapok szárazsága után), a fagyok igen gyengék, ha vannak egyáltalán. Ez remek lehetőséget teremt arra, hogy ha valamire nem jutott idő, most gyorsan pótoljuk, illetve készüljünk arra, hogy bármelyik pillanatban tényleg téliesre fordulhat az idő.

1. Burkoljuk be a fügét

A füge - habár egyre több magyar kertben megtalálható - mediterrán növény és nem, vagy legalábbis csak mérsékelten fagyálló. A föld feletti rész kb. -8 °C-ig bírja a fagyokat, utána elfagy. A gyökér ennél sokkal ellenállóbb, és ha elfagy a felső rész, a gyökérről kihajt, de az új ágak évekig nem teremnek. Ezért hát védjük a fagyoktól az ágakat. A védelemre választhatjuk a téli takarószövetet, a megmaradt fonott nádkerítést, vagy a profibbak a hungarocellel bélelt faládát. Másik megoldás az ágak fektetése és földdel, komposzttal fedése, bár ez nagyobb növényeknél és megfásult részeknél már nem működik. Szépen kössük össze az ágakat, hogy ne terüljenek szét, majd takarjuk be őket úgy, hogy alulról se menjen be a hideg. Én eddig a fehér téli takarót választottam, és habár voltak kisebb károk, egész jól áttelelt a növény a -18°C-ban is.

2. Rakjunk ki madáretetőt

Gondoljunk a madarakra, tegyünk ki madáretetőt és töltsük is fel. A "jó madáretető" a fán van, kb. 2-3 méter magasan és elsősorban a kisebb madaraknak biztosít hozzáférést. Ne várjuk meg a havat, jó, ha a madarak már akkor tudják, hol találnak eleséget, amikor még nem a hófehér tájon kell megtalálniuk a betevőt. Kirakhatunk egyéb, csipegethető eleséget, pl. faggyúgolyókat. Magunk is elkészíthetjük őket, vagy megvásárolhatjuk barkácsáruházban, gazdaboltban. A madarakat magvakkal etessük, ne kenyérrel. Ha erős fagyok vannak, itatóról is gondoskodhatunk. Az etetőket rendszeresen ellenőrizzük. Nem egy eszement beruházás és a madarak meghálálják: ha odaszoknak a kiskerthez, nyáron is arrafelé járnak majd és megeszik a kártevőket.

3. Ne sózzunk

A kiskertben és a kultúrnövények, gyümölcsfák környezetében ne sózzunk a síkosság ellen. A só nem tesz jót a talajnak és nem tesz jót növényeinknek sem. Válasszunk inkább faforgácsot, esetleg apró szemű kavicsot. De a legjobb, ha inkább olyan kerti utakat alakítunk ki, aminek a felülete nem csúszós (pl. kerüljük a fapallókat, a bontott téglát, inkább a szemcsés felületű kültéri járólapokat használjuk).

4. Figyeljük a havat a növényeken

A hó jó dolog, beburkolja a tájat, mint egy jó paplan védi a tomboló téltől az alatta megbúvó életet. De a hó nehéz is. Ha sok hó esik, figyeljük a melegházat, a fóliasátrat, a hidegágyat, a komposzttároló tetejét és takarítsuk le őket. Figyeljük a fákat, bokrokat, sövényeket és különösen az örökzöldeket is, ha azt látjuk, hogy meghajlanak a hó súlya alatt az ágak, inkább rázzuk le róluk. Télen az ágak sokkal merevebbek és rugalmatlanabbak, mint tavasztól őszig, könnyen repednek, törnek. Amikor ellapátoljuk a havat, azt soha nem dobjuk rá bokrokra, rózsákra, mert míg az a hó, ami hullik, az laza és szellős, addig a lapátolt hó már tömör és levegőtlen, elnyomja, amire rákerül.

5. Mértékkel az adventi világítással

Gyümölcsfára, bokorra ne tegyünk adventi fényfüzért. Még ha nem is nehéz, a felrakáskor óhatatlanul megsérthetjük a kérget, a rügyeket. Mindemellett a hagyományos ésősorok hőt is termelnek, amik megzavarhatják a fák nyugalmát. Ha mindenáron növényre akarjuk tenni az égősort, válasszuk az örökzöldeket - de a legjobb, ha az égősort a házra vagy a kerítésre tesszük.

+1. Amíg nincs fagy, lehet ültetni

Ha elmaradtunk az ültetéssel, még pótolhatjuk pl. a bokrok, fák ültetését, elültethetjük a dughagymát, medvehagymát, a virághagymákat.

süti beállítások módosítása