A sárgarépa és általában a gyökérzöldségek a kiskert "fekete dobozai", mivel általában egészen addig, amíg ki nem húzzuk őket a földből, nem tudjuk, mit kapunk. Míg egy saláta vagy paradicsom igen jól mutatja, ha nem jól fejlődik, a répa már nem ennyire egyértelmű.

 

Ugyanakkor répát vetni kell, mert semmi nem pótolja azt az utánozhatatlan ízt, amit a frissen kihúzott sárgarépa, a frissen leszedett petrezselyem áraszt magából.

 

 

A répa a jó vízelvezető képességű, meleg, laza szerkezetű, tápanyagban gazdag, de nem frissen trágyázott talajt kedveli, ami mélyen meg van művelve és nincsenek benne kövek. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ilyen talaj csak az örök répaföldeken létezik, de legalábbis a kiskertben nem.

 

Az itt leírtak megpróbálnak némi tippet adni ahhoz, hogy nagyobb esélyünk legyen a sikerre.

 

 

A répa ültetése előtt mozgassuk át a talajt kb. 30-40 cm mélyen (nem szükségszerűen ásóval, inkább ásóvillával). Minden utunkba akadó követ szedjünk ki. A legalkalmasabb az az ágyás, amit múlt évben bőven trágyáztunk és utána káposztafélét neveltünk rajta. A friss trágyát a répa nem szereti, ez - a kövek mellett - az elsőszámú oka, ha a répa elágazik, esetleg intenzív oldalhajtásokat hoz. Az elágazások, oldalhajtások viszont nem jók, mivel a répa kihúzásakor jellemzően letörnek, ami a répa eltarthatóságát drasztikusan rontja.

 

 

A répák hosszúság és fejlődés szempontjából hosszú/félhosszú/rövid/gömbölyű illetve korai/kései kategóriákba csoportosíthatók. Amikor megvesszük a magot, mindenképpen győződjünk meg róla, hogy olyan magot vettünk, amilyet akarunk. Ha nem tudjuk mélyen megművelni a talajt, vagy esetleg nem ágyásban, hanem ládában nevelnénk a répát, inkább a rövidebbet vagy a gömbölyűt válasszuk.

 

Csak nagyon friss magot vegyünk. Az ernyősvirágzatú növények magjai nagyon rövid ideig őrzik meg a csíraképességüket, a sárgarépa kicsit hosszabb ideig (kb. 2, esetleg 3 év), de a fehérrépa csak 1 évig. Csak összevetésként egy cukkíni vagy mángold mag akár 4-5 évig is felhasználható. Mindig nézzük meg a fémzárolás évét a csomagoláson, lehetőleg előző évi magot vegyünk.

 

 

A répa magjai nagyon lassan és nagyon össze-vissza csíráznak. Ennek oka a mag szerkezetében keresendő (nem vagyok biológus, így csak nagyon leegyszerűsítve): a magok úgy működnek, hogy a maghéj átengedi a vizet, amit a magban található keményítő felszív, és ez után indul be a csírázás. A répa (és általában az ernyős virágzatúak) magjában viszont sok illóolaj van (ezért olyan illatos a magja pl. a köménynek), ami taszítja a vizet, így sokkal lassabban tud beszivárogni.

 

Ezért nagyon hasznos, ha nagyon nedves közegben állnak a magok egy jó ideig, ami segíti, hogy a kellő mennyiségű víz bejusson a magba. Így is eltarthat akár 2 hétig, mire kicsírázik, de enélkül akár 3-4 hét is lehet.

 

 

A répát mindig borult, leginkább esős időben, este ültessük, egyeljük. Az ültetés kb. 1-2 cm mély barázdába történjen, amit azonnal takarunk. Ez ugyanis a biológiai növényvédelem alapja a répánál.

 

A répa legfőbb kártevője ugyanis a muroklégy, ami leginkább a reggeli, délelőtti órákban repül, és nagyon messziről megérzi a répa magjának illetve a sérült répagyökérnek az illatát. Ekkor rárepül a répa tövére, lerakja a petéit, amik aztán nyüvekké fejlődnek és szépen berágják magukat a répa gyökerébe.

 

Ezt előzhetjük meg azzal, ha este, vagy ha kifejezetten rossz időjárási viszonyok közben (igen, esőben) vetjük vagy egyeljük a répát, mert ekkor nem fog szagot.

 

Másik fontos szabály, hogy répa mellé hagymát ültessünk, ezek ugyanis kölcsönösen védik egymást a szagukkal. A muroklégy nem érzi meg a répa szagát a hagymától és a hagymalégy sem érzi meg a hagymát a répától.

 

Végezetül, aki a védelemre pénzt is hajlandó költeni, megóvhatja a répáját, ha nagyon finom szövésű, könnyű hálóval takarja, mert akkor a légy nem tud odarepülni (a muroklégy kb. 4-5 mm nagyságú, úgyhogy ennél sűrűbb szövésű kell)

 

 

A répa magjait nem lehet precízen elvetni, egyrészt mert nagyon picik, másrészt, mert épp egy nappal ezelőtt kevertük el őket nedves homokkal. Ezért az egyelés elengedhetetlen, amit kb. 5-7 cm-re érdemes elvégezni. Az egyelés nem kell, hogy egyszerre történjen, hanem történhet folyamatosan is, így a kiszedett répákat is meg tudjuk enni. A kiegyelt példányok nem ültethetőek el, azoknak nem fejlődik rendes gyökere.

 

Lehet drazsírozott meg szalagos sárgarépa vetőmagot is venni, de ha van időnk egyelni, akkor kár a pénzért. Az egyelés során kiszedett "bébirépák" ugyanis pont jók a tavaszi salátába, levesbe, vagy épp a gyerek kezébe.

 

 

Mivel a répa nagyon lassan indul be, hamar elfelejthetjük, hová is ültettük a sort. Ezt segít megelőzni, ha hamar csírázó magot, pl. retket, vagy hamar kihajtó hagymát ültetünk a sor végére sorjelzőnek. Lehet persze pálcikát is letűzni, de a pálcikát nem tudjuk később megenni, a retket meg jó esetben igen.