Kávé a teraszon. Alighanem az idei feburár egyik legszebb emléke lesz számomra, hogy szombaton végre újra birtokba vehettük a kertet és amellett, hogy nekiláttunk előkészíteni mindent a nagybetűs Tavasz fogadására, megihattuk az első kávénkat a teraszon. Én mondom, még az íze is más, ha közben süt a nap és langyos szellő tekereg a még csupasz fák között.

Tavasztündér még nem volt ott a kertben, de mintha hallani lehett volna, ahogy ruháját igazgatja, ládájában kotorászva keresi a varázspálcáját és közben azt kiáltja: türelem, hamarosan indulok!"

Alig várom, és valami azt súgja, nem vagyok egyedül. Valamiért furcsa, üres volt ez a tél mind kint, mind bent és nem bámom, hogy lassan átadja a helyét a tavasznak. Itt az ideje, hogy ezt az ürességet színekkel, élményekkel, élettel töltsük fel. Azt hiszem, ez az, ami a legjobban kell.

Áprily Lajos: Tavaszodik

Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb.
s mintha a róna
kedve dalolna
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzen a zsenge határ:
"Szíved a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide már"!

(Forrás: fsz.bme.hu)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.