Meg kell, hogy valljam, hogy nagyon szeretem a szárított paradicsomot, különösen egy jó pasta sugo-jában. Ezért aztán, mivel Dél-Olaszországban csak ritkán fordulok meg és arra sem számíthatok, hogy az anyósom fog megörvendeztetni minket állandóan egy nagyobb adaggal, magamnak kell előállítanom.

Mielőtt a kiskertben elkezdtem volna aktívan kertészkedni, sok helyen olvastam, hogy a szárított paradicsomhoz nem akármilyen fajta kell, hanem lehetőleg san marzano. Azt már elfelejtették hozzátenni, hogy egyébként ez nem egy fajta, hanem kb. egy család, amiben elég sok fajta van, aminek közös tulajdonsága, hogy a gyümölcs igen húsos, kevés lével és kevés maggal. Hozzá képest a nálunk használt lukullusz paradicsom tocsog a lében. Sokáig nem igazán találtam ilyet idehaza és külföldről rendeltem magokat, de múlt héten megállapítottam, hogy már nálunk is van, mégpedig magyar (legalábbis a csomagolása). Persze ez augusztusban már nem akkora izgalom, de jövőre jó lesz.

Az idei évben a kertben termő san marzano a legáltalánosabb megjelenésű: bokorparadicsom, kb. egy méter magasságra nő meg, a termése hosszúkás, kb. 8-10 cm hosszú, keskeny. Igen bőtermő, egy fürtben általában 3-5 szemmel. Lassan érik, csak most kezd igazán pirosodni. Nem mondhatom, hogy túl igényes lenne, kb. elültettem a palántát, locsoltam és nőtt. Nem betegeskedett, bár kálciumhiány némely gyümölcs alján sajnos jelentkezett, erre jövőre jobban kell figyeljek.

A san marzano paradicsom két dologra jó igazán: szárított paradicsomnak és paradicsomszósznak (tésztára, pizzára). Friss fogyasztásra nem az igazi, leginkább azért, mert van nála jobb erre a célra. És akkor most lássuk, hogyan készülhet belőle a szárított paradicsom.

Szárított paradicsom olajban eltéve

Hozzávalók (1 db 720 ml-es üveghez): 2 kg san marzano vagy más, húsos paradicsom, só, összesen maroknyi friss oregánó, bazsalikom, kakukkfű vegyesen, napraforgó és extra szűz olivaolaj, opcionálisan egy gerezd fokhagyma és egy chili paprika.

Ha (legalább részben) napon szeretnénk szárítani, ahhoz jól kell időzíteni. Ehhez igazán olyan idő kell, ami nálunk ritkán van: száraz, nagyon meleg, napsütéses idő. A nagyon meleggel ugyan nálunk nincs gond (32-33 fok már bőven jó), de nálunk a meleg általában nem száraz, hanem párás, ami viszont nem kedvez a szárításnak.

A paradicsomot hosszában félbe vagy negyedbe vágjuk, egy tálcára/tepsire rendezzük, amit előtte már letakartunk egy tiszta konyharuhával, besózzuk és hálós anyaggal letakarjuk. Erre leginkább az az anyag jó, amit finom anyagok (pl. női harisnya) mosásához használt zsákokhoz használnak. Általában a legtöbb méteráruboltban árulnak ilyet, de a szúnyogháló is tökéletes. A lényeg, hogy a levegő átjárja, de a rovarok ne férjenek hozzá a paradicsomhoz. 

Ha van rá módunk, akkor a tálcát vagy a tepsit helyettesítsük valami lyukacsos felületű lemezzel. Habár brutálisan hangozhat, de pl. egy rosta, amit sóderhez használnak, ideális erre a célra. Magunk is készíthetünk otthon célszerszámot: egy nem haszált képkeretre fesztsünk ki szúnyoghálót. A lyukacsos felületű lemezt ne takarjuk konyharuhával. Keressünk egy folyamatosan napos helyet és oda tegyük ki már reggel a paradicsomot. Ha lyukacsos lemezt használunk, akkor tegyünk alá a két szélén téglát vagy deszkát, hogy ne érjen le. Legjobb pl. egy szerszámoskamra vagy a kocsibeálló teteje, ami nem túl meredek és jó eséllyel valami zsindellyel vagy kátránypapírral van fedve, ami remekül felveszi a meleget.

Ezután hagyjuk békén estig, kivéve, ha elered az eső, mert akkor nagyon gyorsan hozzuk be. Ha estig nem száradt meg, akkor be kell tenni a sütőbe, amíg ki nem szárad (lásd lenn).

Ha nincs rá módunk, vagy nem napon akarjuk szárítani, tegyük tepsire a szeleteket és tegyük be a sütőbe (75°C, légkeverés), amíg ki nem szárad (ez friss paradicsom esetében kb. 10 óra).

Akkor száraz, amikor a héja teljesen rápöndörödik a husára és az egész egy 120 éves olasz parasztasszony arcbőrére emlékeztet.

Ekkor elővesszük a szép, széles szájú üveget, alulra beletesszük a fűszereket, a chilit és a fokhagymát, majd a paradicsomot, és felöntjük a kétféle olaj keverékével (ne vigyük túlzásba az olivát, mert elnyomja az ízeket). Úgy kell felönteni, hogy semmi ki ne látszódjon alóla, majd fedőt rá és mehet legalább két hétre pihenni a hűtőbe (elvileg mehetne a kamrába is, de a hűtőben jobban eláll).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.