Kapa, gereblye vagy ásó szinte minden kiskertben van, de van egy-két eszköz és szerszám, amit nem mindenki vesz, pedig éppenséggel hasznos tud lenni. Ezek közül mutatnék most be hármat: az ásóvillát, a kacorkést és a fagereblyét. Nem állítom, hogy ezek nélkül nem lehet meglenni, én is megvoltam nélkülük sokáig, de most, hogy már vannak, sokat használom őket. Egyik sem került egy vagyonba, mindegyik megvolt kb. 1500 forintból.

1. A fagereblye

Elsőre nem hangzik túl misztikusnak: egy gereblye, aminek még a feje is fából van. Az eszköz elsőre nem tűnik túl hasznosnak, hiszen nagyobb mint egy átlagos gereblye, a fogak ritkábbak és fából vannak, ami önkéntelenül is azt mondatja az emberrel, hogy dehát az törékeny. A lényege azonban éppen ez, valamint az, hogy a fa könnyű. Nekem a normál gereblyével gyakori gondom, hogy a frissen lazított talajban nem jó vele dolgozni, mert a fej ahogy húzom, egyre mélyebben szánt, mindenben megakad. Nem szeretem azért sem, mert a növények között nem lehet vele dolgozni, könnyen megtépi a gyökereket. A fagereblye ezzel szemben nem süllyed le, mivel a fej könnyű, megmarad a felszínen, pont arra jó, hogy szépen elsimítsuk vele az ágyást. Könnyű kiszedni vele a felásott, felkapált földből a gyomokat, mivel a ritkásabb állású fogak közül a föld kifut, a gaz pedig fennmarad. Jól lehet vele dolgozni a talajfelszín közelében gyökerező növények körül is, mivel nem fogja felsérteni a gyökereket, leveleket. Pl. a tépősaláta a spenót vagy a mángold közül úgy tudtam kihúzni vele a sorok között megült leveleket, a nyári zöldségek elszáradt indáit, egyéb vackokat, hogy a növények nem sérültek. Nagyobb mérete ugyanakkor segít abban, hogy jobban haladjon a munka.

2. Az ásóvilla

Neve elsőre talán félrevezető, mert ásni éppenséggel nem nagyon lehet vele, legalábbis újonnan megművelendő földön biztosan nem. Elsősorban ágyásokban tudunk vele dolgozni anélkül, hogy a növények gyökerében kárt tennénk. Célja, hogy alá tudjunk nyúlni könnyedén a gyökérnek és megmozgatva a talajt úgy tudjuk kiemelni, hogy az minnél kevésbé sérüljön.

Így remek eszköz pl. ha át kell ültetni valamit, ha lazítani akarunk a talajon, hogy jobban szellőzzön, esetleg ha óvatosan trágyázni szeretnénk. A krumpli és a gyökérzöldségek kiemelő eszköze, segítségévek elkerülhető pl., hogy a répa beletörjön a talajba. Kiváló eszköz akkor is, ha mélyen gyökerező gazokat akarunk gyökerestől kiemelni az ágyásból - fellazítjuk a környékén a talajt, majd a gazt kiszedjük, míg a környékén növő zöldséget békén lehet hagyni. Végül kiváló eszköz a komposzt átforgatásához, rakodásához is.

3. A kacorkés

A kacorkés elsősorban a gyümölcsösökben lehet hasznos, hiszen ott pl. a sérült részek megtisztításához, kisebb ágak eltávolításához, rügy feletti bemetszéshez használható, de a zöldségesben is ezernyi haszna van. Leegyszerűsítve a kacorkés egy görbe pengéjű bicska. Azonban ez az apró módosítás a kertben csodát tesz, a veszedelmesen kinéző eszköz ugyanis az apró, precíz vágások, metszések elengedhetetlen kelléke. (Megjegyezzük, hogy a penge tényleg veszedelmes, tanulni kell a használatát ha nem akarjuk magunkba állítani.)

Az éles, már-már kampós hegyű penge ugyanis pont arra jó, hogy egy apró vágással levágjuk pl. a cukkínit, padlizsánt vagy a paprikát a tőről anélkül, hogy véletlenül megsértsük a környező leveleket vagy a szárat, ami egy késsel - legalábbis nekem - elég gyakran sikerül. Hasonlóan alkalmas pl. a mángold, a rebarbara vagy a tépősaláta szüreteléséhez - ugyanis tépni/csípni nem szabad a neve ellenére, mert a tépett felületen sokkal több betegség érheti a növényt mint a sima, egyenes metszett felületen, a levelek levágására használt olló pedig nem csak a kiszemelt levelet, hanem a környékén a pici leveleket is csonkítja, amit még éppen növeszteni szeretnénk. Emellett természetesen remekül lehet vele a kötözőzsinórt vágni. Végül egy praktikus tulajdonsága: a görbe penge a sima bicskával ellentétben jól kiáll a tokból, így akkor is könnyű kinyitni, amikor földes, saras az ember keze vagy éppen frissen vágott körmöt.

Itt a november és a legtöbb kerti eszköz szép lassan bekerül a sufniba/pincébe/padlásra. Az alábbiakban összeszedtem néhány ötletet arra, hogy hogyan lehet elérni, hogy tavasszal úgy tudjunk velük dolgozni, mintha tegnap használtuk volna őket utoljára. Az itt leírtakat most a legcélszerűbb elvégezni, amikor egyébként holtszezon van. Tavasszal, amikor beindul a munka, nem lesz erre idő.

1. Mossuk le a földet, sarat, ellenőrizzük a nyelet, a rögzítéseket

Most még könnyedén megszabadulhatunk a gereblye, ásó, lapát lapjain, fogain, repedéseiben megülő sártól, földtől. Ha már nagyon beleszáradt volna, drótkefével megtisztíthatjuk őket. Az is segít, ha néhány percre egy vödör meleg vízbe állítjuk őket. Nézzük végig az eszközöket, nem laza-e vagy sérült valamelyik ék, csavar, szög. Nézzük át a nyelet, nem repedt-e. A rögzítéseket szorítsuk meg, üssük a helyére, ha kell cseréljük ki. A sérült nyelet minden esetben cseréljük.

2. Tisztítsuk ki a fűnyírót, a szegélynyírót, a fűkaszát és a gyepszellőztetőt

Úgy tegyük el, hogy előtte megfordítottuk és letisztítottuk a belső részre feltapadt, "nemezesedett" füvet. Szereljük ki a fűnyíró és a gyepszellőztető kését/forgó részét és tisztítsuk meg alatta is a gépet. A kést élezzük/éleztessük meg. Ha a fűnyíró/fűkasza kése sérült, repedt, vegyünk újat. Ha a rögzítő része sérült, akkor viszonyt cseréljük az egész rögzítő részt. Olajozzunk be mindent (igen jó szolgálatot tud tenni a WD-40) és újra szereljük össze. Ellenőrizzük a vezeték sértetlenségét, ha kell, cseréljük le.

3. A késes/ollós/láncos berendezéseket is ellenőrizzük

Szereljük szét őket és tisztítsuk ki a pengék illetve a pengék és a nyél közé szorult piszkot Élezzük/éleztessük meg majd olajozzuk be őket. Ha van védőtokja, abban tegyük el, ha nincs, akkor is kerítsünk valami védő tárolót és úgy tegyük el. Ellenőrizzük a pengéket, ha repedt, sérült, akkor az balesetveszélyes, ideje újat venni. Az ollóknál győződjünk meg arról, hogy a pengék jól zárjanak. Ellenőrizzük a láncfűrész láncát, ha túl laza, sérült, cseréljük, ha nem éles, élezzük/éleztessük meg.

4. Fertőtlenítsük az eszközöket

Az ásókat, kapákat, lapátokat, gereblyéket, késeket, ollókat, és egyáltalán mindent, amivel a talajt megműveljük vagy a növényekhez érünk velük, egy rezes-kénes lemosó permetezéssel fertőtlenítsük.

5. A benzinmotoros gépek motorját is rendbe kell tenni

Ne hagyjuk túl sok benzint a benzines gépekben, legfeljebb negyedig maradjon a tartály. Ha ki lehet belőlük önteni, akkor öntsük ki (természetesen ne a csapba, hanem egy flakonba), ha nem, akkor használjuk el. Az így kiöntött benzint ne tegyük el, mert valamiért az "nem áll el", hanem a benzinkutakon a veszélyes hulladékok közé helyezzük el. A kétütemű gépek gyújtógyertyáját szereljük ki, öntsünk egy egész kevés (kb. 20-25 ml)kétütemű olajat a nyílásba és húzzuk meg lassan de határozottan kétszer-háromszor az indítózsinórt. Ezzel beolajozzuk a télre a belső alkatrészeket. Utána szereljük vissza a gyertyát.

+1. Télen pihennek az eszközök

A gépeket (elektromos/benzines) fagymentes helyen tároljuk. A benzines gépeket emellett jól szellőző helységben kell tárolni. Minden eszközre igaz, hogy lehetőleg ne nyirkos helyen tároljuk. A nyeles szerszámokat jó, ha a nyelüknél fogva lógatva tesszük el. Ne vegyük elő a kerti szerszámokat télen más célra (pl. ne használjuk a lapátot útszóró só/granulátum kiszórására vagy a latyak ellapátolására, azt a kést, baltát és fűrészt, amivel a gyümölcsfákat ápoljuk, ne használjuk a karácsonyfa faragására, stb.). Erre használjunk kifejezetten erre a célra tartott eszközöket.

Az elmúlt hetekben sokat bújtam a gyümölcsfák leírását, próbáltam megérteni könyvekből, internetes cikkekből, mit-hogyan, mire figyeljek, mi mit jelent. Aztán múlt héten eljött az ideje, hogy megvegyem a fákat, így elmentem egy utánfutóval az áruházba és nekiláttam kiválogatni a nekem tetsző fajtákat, fákat. Nehéz feladat volt, hiszen a fát nem egy évre ülteti az ember.

Ebből kifolyólag sokat elidőztem a válogatással és közben érdekes dolgot figyeltem meg: a fák körül a szó szoros értelmében tömegek voltak, mindenki válogatott, vásárolt. Csodálatos érzés volt. Önmagában a facsemeték tömege körül "vibrál az energia", megannyi várakozással teli kis élet, egy-egy új lehetőség. De érdemes volt figyelni azokat is, akik válogattak.

Az egyik egy fiatal pár "cejeszjét vegyél apu, az édesz" kisgyerekkel, a másik egy erős negyvenes apa majdnem nagykorú fiával - szemlátomást tudták, mit keresnek. Volt ott szüleim korabeli házaspár, akik a gyerekeik kertjébe néztek fákat és ott volt az idős bácsi, aki maga sem volt biztos abban, hogy látni fogja a fa első termését. Habár a keze remegett, mégis biztosan választott.

Jó érzés volt látni, hogy mennyien vesznek gyümölcsfát, és nem is egyet-kettőt. Mert a gyümölcsfa a jövőbe vetett bizalom megtestesülése. Egy hosszú távú döntés, egy évek múlva megtérülő beruházás, egy állandó törődést igénylő élőlény. Egy stabil pont abban a világban, amelyikben minden a jövő bizonytalanságát harsogja, ahol a két hónapos kütyü már elavult, ahol ha egy filmsorozat első részére nem ül a képernyő elé a fél világ, akkor a második részt már le sem vetítik.

Nézzünk tehát körül a kertünkben és keressük meg, hova fér el egy gyümölcsfa, majd menjünk, vegyünk és ültessünk egyet. Megéri.

Reggel fagy és a nap még nem bukkan fel, amikor kilépek az ajtón, hogy elinduljak az állomásra a vonathoz. Ahogy megyek, a sötét először lassan, majd egyre  gyorsabban oszlik, a világ megtelik színekkel. Nem harsány zölddel, hanem sárgával, pirossal és barnával. 

Az ősz és benne leginkább az október számomra a legellentmondásosabb időszaka az évnek. Követeli, hogy megmegálljunk, hogy észrevegyük a pillanat varázsát, a lehulló levél egyszeri és megismételhetetlen tündöklését, de egyben most kell megalapoznunk a jövőt is, most kell tervezni és építeni. Számtalan munka van a kertben, amit ha most nem csinálunk meg, később már nem is lehet. A természet továbblép, majd kijavítja maga a mi segítségünk nélkül is, ha tudta. Az élet él és élni akar. Itt nincs biztonsági mentés, nincs undo parancs. Októberben egyszerre kell a jelennek és a jövőnek élni. A múltra visszagondolni most nincs idő, de nem is baj, eljön majd annak is az ideje.

Bármennyire is siet az ember, nem kerülheti el a figyelmét a változás. Aki csak néz, az látja a jelent, látja, ahogy lehull a falevél, ahogy a zúzmara fehérlik a füvön. Aki viszont figyel is, az látja a rügyet is az ágon, amit eddig a levél nyele rejtett. Látja a benne szunnyadó tündért, aki tavasszal majd zöld palástban, fehér vagy rózsaszín koszorúval fog táncot járni az ágon. Akkor könnyű lesz őt észrevenni, pedig már most is itt van velünk. Vegyük észre, köszönjünk neki. Ha figyelünk rá, hallani fogjuk, amint visszaköszön.

Ady Endre - Intés az Őrzőkhöz (részlet)

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

(forrás: magyar-irodalom.elte.hu)

Beköszöntött az ősz, immáron nem csak a naptárban, hanem a természetben is. Az elmúlt hetekben nálam eléggé állt minden munka, mivel egészen egyszerűen keményre volt száradva a föld és még a letermett paradicsomok és bab karóját sem voltam képes csákány nélkül kiszedni a földből, így inkább várakozó álláspontra helyezkedtem. A hét végén azonban elég eső esett, hogy neki lehessen kezdeni a munkának. 

Az ősz rengeteg tennivalót ad, csak győzzük idővel és erővel. A kiskertben is igaz a szép régi mondás: ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Ha rendesen elvégezzük az őszi munkákat, akkor a kert szépen tud aludni és a tavaszi ébredéskor készen várja az új szezont. Az alábbiakban összeszedtem öt tippet, amit érdemes megcsinálni.

1. tipp: rakjuk rendbe a gyümölcsfákat, bokrokat

Ne hagyjuk tavaszra a fák, bokrok rendbetételét, mert velük együtt a kórokozók is áttelelnek. A legfontosabb, hogy szedjük össze a lehullott leveleket és dobjuk ki őket a szemétbe. Ne égessük el, mert az nem környezetbarát, de ne is komposztáljuk őket, mert rengeteg kártevő lehet rajtuk és ha nem jól komposztálunk, visszahordjuk őket a kertbe úgy, hogy észre sem vesszük. Nézzük át az ágakat, a törzset, vágjuk le a sérült vagy beteg részeket, kaparjuk meg a törzset. Ne hagyjunk termést a fán (különösen beteget). Ha ezzel végeztünk, zárjuk le a sérüléseket sebkezelő szerrel. A málnából metsszük ki a letermett ágakat. Ejtsünk meg egy őszi lemosó permetezést.

2. tipp: tisztítsuk meg a szerszámokat, fertőtlenítsük az eszközöket

Tisztítsuk ki a fűnyírót, mossuk le az ollót, ásót és más kerti szerszámokat. A mozgó fémalkaltrészeket olajozzuk be. Tisztítsuk le a karókat is. A fából készült szerszámokat és a karókat (különösen a paradicsomét) a fához hasonlóan lemosó permetezéssel kezeljük, hiszen azokban éppen úgy megtelepedhettek a kórokozók. Várjuk meg, amíg megszáradnak, utána rakjuk el őket.

3. tipp mozgassuk át az ágyások talaját, tegyünk bele szerves trágyát, komposztot

A legtöbb növény nem szereti, ha frissen trágyázott vagy mozgatott talajra ültetik, így ezzel se várjunk tavaszig, mozgassuk át a talajt, dolgozzuk el benne a trágyát, komposztot. Gondoskodjunk a talaj megfelelő takarásáról is (pl. mulccsal).

Előkészíthetünk egy ágyást hó alá vetéshez is, ahova egy szebb januári napon elvethetjük a fagyokat bíró, korán csírázó magokat is (pl. hónapos retek, sárgarépa, spenót). Ez utóbbi különösen jó lehet akkor, ha a kertünk földje agyagos és a hóolvadáskor nehezen művelhető.

4. tipp: ültessünk áttelelő növényeket

Még nem késő elvetni az áttelelő növényeket (ezek közül egyeseket hidegágyba, mások szabadba). Ilyen lehet az áttelelő saláta, az áttelelő borsó, a spenót, a dughagyma. Az áttelelő növények a hó alá vetéssel együtt remek módjai a kert korai beindításának, hiszen így majdhogynem folyamatos a kert kihasználtsága.

5. tipp: ne feledkezzünk meg a virágokról sem

Szedjük ki a nem áttelelő gumókat (kardvirág, dália), mossuk le őket, szárítsuk meg és tegyük el őket egy jól szellőző papírdobozban fagymentes, sötét helyre. Ültessünk nárcisz, tulipán, krókusz hagymákat a kert szélén. A rózsákat, hacsak nem betegek, ne most metsszük meg, várjuk ki vele a tavaszt. Most csak az elszáradt virágokat vágjuk le, mert azok nem túl dekoratívak.

+1. tipp: álljunk meg és élvezzük az ősz minden varázsát

Ne felejtsük el élvezni a nap utolsó sugarait, az ősz színes kavalkádját, a lehulló levelek hangját. Üljünk le, töltsünk a termoszból egy teát vagy kávét, hunyjuk be a szemünket és szívjuk magunkba az illatokat, hangokat. Őrizzük meg magunkban és vegyük majd elő, ha a fagyos téli fehérségben valami színes emlékre vágyunk.