Az elmúlt években általában igaz volt, hogy augusztus 20-a után az idő lassan őszbe fordult, és ezt nem szükségszerűen a hideg vagy az ólmos szürke felhők adták az ember tudomására, hanem sokkal inkább valami a levegőben, amit talán leginkább "az ősz illatának" lehetne nevezni. Valami megfoghatatlan nyugalom, ami egyszerre álmos és mégis ösztönző, egy kicsit már rozsdásan nyikorgó nekirugaszkodás az utolsó tennivalók elvégzéséhez a téli pihenő előtt.

Valamiért az idén sokkal halvánnyabban érzem ezt. Ott van most is, hallani a halkan ketyegő órát, érezni ősz anyó kedves, de figyelmeztető mosolyát, ami emlékezteti az embert arra, hogy sok az őszi tennivaló. Talán a meleg nappalok, talán a már-már ilyesztően száraz idő az, ami elaltatja az emberben az éberséget. Bent Pesten az irodában sokszor hallom, hogy lám-lám, nem akar véget érni a nyár. Pesten néha én is úgy érzem, tényleg nem. De amint a vonat hazafelé menet elhagyja az utolsó pesti állomást is, a kiürült napraforgótáblák visszazökkentik az embert a természet körforgásába, amitől a Város Szelleme oly nagyon szeretné megóvni.

Pedig az ősz itt van, és nem csak a hideg, csípős, ködös reggelek, a kíméletlenül rövidülő nappalok emlékeztetnek nap mint nap erre. A kiskert is mutatja, hogy vége már a nyárnak: hiába a meleg, már nem hoz új virágot sem a cukkíni, sem a paradicsom, lassan beérleli utolsó gyümölcseit mindkettő, de látszik már rajtuk, hogy inkább a kötelesség, mint az öröm hajtja őket. A gyümölcsfákon és az orgonán is lassan beérnek a rügyek, a vesszők. A játszótéren koppanva hull a vadgesztenye és habár még nem általános, de azért már fellelhető a lehulló, sárga, bordó falevél is.

Úgyhogy mégha nagyon nehezen vesszük is rá magunkat, kezdjünk neki a készülődésnek, nehogy a tél hirtelen ránkrontson és akkor kezdjünk el azon gondolkodni, hogy hol maradt az ősz?

 

Alma és szőlő a kiskertből

2011.09.25. 08:00

A kiskert nem gyümölcsös, de néhány csemegeszőlő-tőke és ribizlibokor elfér a határán. A gyümölcsfák már nem a "hivatalos" kiskertben, hanem a pihenőkertben kaptak helyet, itt egyszerre adnak árnyékot (majd egyszer, ha megnőnek), díszítenek és képeznek akadálypályát az őrjöngő a felszabadultan játszó siserehadnak.

A szőlőket egy Teréz, egy Eszter, egy Fanni és egy Otelló, valamint egy igen sokatmondó "csemegeszőlő, fehér muskotályos" képviseli. Az almákat pedig két Remo és egy-egy Rewena, Granny Smith és Idared. A Teréz, a Rewena és a két Remo idén három évesek, a többi két éves.

Ezek közül az idén a már három éves Remok és a szintén három éves Teréz adott termést, az egyik Remo már másodszor, a másik Remo és a Teréz pedig először. A hozam nem volt elsöprő, de nem siettetem őket, kicsik még, bízom abban, hogy ami késik nem múlik.

Tavaszi lemosó permetezést kapott mindegyik, valamint szerves trágyát és köszönik szépen, mindannyian nagyon jól érezték magukat egész évben. Sem a leveleken, sem a termésen nem mutatkozott jele betegségeknek, kártevőknek. Ugyanakkor tavasszal erősen öntözésre szorultak, az idei kevéssé csapadékos tavasz okozott némi gondot.

A Remo koraőszi alma, enyhén csúcsos, kicsit savas, de édes, roppanós hússal. Állítólag ha állni hagyják, a húsa kicsit kásás lesz, de nem olyan, mint egy Starking, nem áll el soká, de ez nem derült ki, hamar elfogyott mind.

A Teréz fehéres sárga, nagyobb szemű, laza fürtű csemegeszőlő. A héja vékony, a húsa roppanós, nagyon édes, már-már émelyítő, nem muskotályos. A magja kicsi.

Ez itt a nagy bejelentés helye, rövid lesz, de remélem mindenki elégedett lesz a változásokkal.

Az elmúlt lassan másfél évben a blog bejegyzéseit alapvetően az éppen aktuális kerti élményeim alapján készítettem, ami azonban többé-kevésbé rendszertelen frissítéseket eredményezett, annak minden hátrányával együtt.

Ezért a blog struktúráltságát erősítendő, ezentúl az éppen aktuális élményeimet bemutató bejegyzések mellett minden hónapban stabil "rovatokat" is szeretnék bevezetni (jelentős részben jó önmenedzselő érzékkel rendelkező feleségem javaslatára), az egyikben az aktuális hónappal kapcsolatos gondolataimat osztnám meg (pl. Gondolatok Szeptemberről), a másikban pedig minden hónapban öt tippet szeretnék adni az aktuális kerti munkákhoz (pl. Öt tipp ősz elején).

Emelett szeretnék egy harmadikat is, amikor egy általam készített nagyobb felbontású képet tennék közzé, amit be lehet illeszteni háttérképnek. Ennek viszont feltétele, hogy sikerüljön egy olyan szép képet csinálnom, ami megfelelő, amit közzé is lehet tenni. Mivel nem vagyok fotóművész, így ez azért kihívás lesz. De mint már sokszor mondtam, szeretem a kihívásokat.

Remélem, tetszeni fognak majd ezek a rovatok és rendszeresen meglátogatsz a jövőben!

A paradicsom minden évben az igazi kihívást jelenti a kiskertes számára, és ez igaz volt az idei évre nézve is. Paradicsomot termelni egyszerre nehéz és könnyű, mert ha minden igényét kielégítjük a növénynek, akkor nagyon hálás és bő terméssel köszöni meg a gondoskodást, de a "minden igény" az egy igen hosszú lista.

Múlt évben sárga, tigriscsíkos és fekete paradicsomot termesztettem, és az akkori időjárás nem igazán kedvezett a dolgoknak. Az idei évben, ami ugye a hagyományőrzés és a hibridek varázsában telik, elsősorban normál és koktélparadicsomokat termeltem, részben hagyományos olasz fajtákat, részben belga/holland hibrideket. Az időjárás nagyon kedvező volt, minden fajtáról bőségesen lehet paradicsomot szedni.

És íme a tapasztalatok:

Az idei paradicsomtermesztés valamikor február végén kezdődött, amikor az első magokat elültettem a tápkockákba. Akkor még nem tudtam, hogy így pont akkorra érik el a kiültetési méretet, amikor egy több napon át tartó fagyveszélyes időszak következik áprilisban, de persze ez a szép a kertészkedésben. Így egy részét még bent tartottam, ezek picit felnyúltak, másokat pedig kiültettem, ezek kicsit fáztak (bár csak egy fagyott el). Utána azonban bőven beindultak, alig bírtam őket karózni. A múlt évvel ellentétben nem volt a növekedési periódusban túl sok csapadék, a növények normálisan fejlődtek, a heti egy tápoldatozást nagyon megköszönték és májusban elkezdtek virágozni, a terméskötés nagyon jó arányú volt. Egészen idáig semmi betegség jelét nem tapasztaltam, a kiegyensúlyozott meleg és a csapadék pedig kedvezett a termések fejlődésének, nem sok sérült, nem sok repedt meg. Szóval mondhatni ideális.

Pantano di Roma (Franchi)

Olasz hagyományőrző paradicsom, normál méretű terméssel, ami nem szabályos kerek, hanem "marhaszív" formájú. Jellegzetessége, hogy a felső kis dudorok az érett paradicsomnál is zöldesek maradnak, míg az alsó rész szépen bepirosodik. A még éretlen termésen jól látszik, hogy mi fog bepirosodni és mi marad zöld.  

Húsa nem túl lédús, de fantasztikusan aromagazdag, édes, nem túl savas. Héja kicsit vastag. Igazi mediterrán érzést áraszt magából. Nyersen ettük, de főzni is jó.

Golden boy F1 (Franchi)

Sárga hibrid paradicsom, normál méretű, kerek fajta. Kevésbé lédús, inkább húsos, nem túl savas, kellemes paradicsom íz, varázslatos aranysárga színnel, igazi "aranyalma". Héja nem túl vastag, egyértelműen nyersen fogyasztandó.

Belga profi hibrid (Somers)

Ez az idei év luxusberuházása volt, de szerencsére azok közé tartozik, amik luxus voltuk ellenére igazolták a döntés helyességét. Sajnos nem őriztem meg ennek a növénynek a tasakját, így most nem tudom felidézni, pontosan mi a neve, de egy Somers féle mag, amit azt hiszem, aranyárban mértek: 12 db mag 5 € volt. Ez már annyira durva volt számomra, hogy mondom, látni akarom, mit tud.

Hát kérem, sokat. Tudott mindent, amit a hibridektől vár az ember, így a jó kelést (mind a 12 mag kikelt), kiegyensúlyozott növekedést, nagy termésbőséget, ellenállóképességet, egyforma, folyamatosan érő gyümölcsöket, melyek jól tárolhatóak.De ennél többet is tudott, amit sok hibrid nem tud: csodálatos íze van. Sok helyen olvastam, hogy a hibridek leggyakrabban itt véreznek el, mivel a gazdaságilag hasznosnak tartott tulajdonságok előtérbe helyezése miatt az élvezeti érték kisebb súlyt kap, de ennek itt nyomát sem éreztem.

A gyümölcsök kisebbek, mint az átlagos paradicsomnál, szinte egymás ikertestvérei, pirosak, kerekek, lédúsak. A héj vékony, az íze kissé savanykás, de nem savas, üdítő paradicsom íz. Egyértelműen nyersen fogyasztandó.

 Sárga és piros koktélparadicsom vegyesen (Central Park)

Az idén vegyesen ültettem koktél paradicsomokat, egy piros és két sárga fajtát, mind a három hibrid. A piros és az egyik sárga hagyományos kerek, vékony héjú, édes, fürtökben érő fajta, a másik sárga pedig tojásdad alakú, húsosabb, de édes fajta. Ez utóbbi nem hagyományos fürtökön terem, hanem mint egy szőlő, elágazó fürtön több tucat egyszerre (kép fent). Sajnos ennek valamiért nem volt tökéletes a terméskötése (azt hiszem ezt így mondják szakszóval), és több virágból nem lett semmi. De így is sok van belőle.

A tavasszal idén is rengeteg salátát ültettem, persze a szokásos mángold mellett, illetve elültettem a tavalyról megmaradt cukorborsómat, amit akkor a valahogy megérkezni nem akaró jó idő miatt végül nem vetettem el. Idén a mángold nem lett akkora siker, mint múlt évben, bár nőni nő, meg szépnek szép, de valahogy kevés.

A tavaszi saláta termés az idén is remek lett, az olasz hagyományőrző vetőmagkeverékből kikelő varázslatos salátakavalkád sok-sok május végi, júniusi teraszi grillezést dobott fel színeivel és formáival. A mostani tavasz eléggé kedvezett a salátáknak, a későn jövő nagy meleg nem késztette őket korai felmagzásra, bár a ritkás eső miatt sok locsolást igényeltek. Ezen sokat segített az idei egyik beruházás, a földre fektetett locsoló szalag, ami három egymás mellett futó vízcsövecskét jelent, ami időnkét ki van lyukasztva, így a víz pici sugarakban spriccel felfelé. Az alábbi képen a szalag és a saláták is jól látszanak. 

Szintén igencsak szép karriert (meg gyakorlatilag a fél ágyást) futott be a cukorborsó (Oregon Sugar Snaps), ami leginkább natúr halak mellett, újkrumli és zsenge tavaszi répa társaságában került az asztalra. A rohamtempóban növekvő növényeken hamarosan megjelentek a fehér virágok és utána villámgyorsan maguk a borsótokok is, amiket még azélőtt kell leszedni, hogy a magok megerősödnének bennük. A lapos tokok varázslatosan zöldek, édesek és ropogósak.  

Később kellett ültetni, mint a normál zöldborsót (áprilisban), innentől gyorsan zajlottak az események. A növény mindenre felmászott és mindenen megkapaszkodott, ami útjába került, a legázászabb gaznak sem volt esélye sem ellene. Kártevővel sem futottam rajta össze, egy két csigát le kellett róla szedni, de azok szerintem csak eltévedtek, mert kárt nem tettek benne. Május végére, június elejére virágzott le, és mivel nem kell várni szinte semmit, hogy le lehessen szedni, így gyakorlatilag elég hamar átadta a helyét a következő jelentkezőnek a kerben. Mivel pillangós virágú, így jót tesz a talajnak és utána a komposztnak is.

 

süti beállítások módosítása