No, hát ha sokat váratott is magára, de eljött az első paradicsomszüret ideje. Még nem szabadföldi, hanem a fűtetlen üvegházból való, de azt hiszem, ezt ízre nem mondaná meg senki. Fajtája az angolok egyik "standard" koktélparadicsoma, a Gardeners' Delight.

Klasszikus fürtös koktélparadicsom (jellemzően 5-7 bogyó egy száron), édes, apró bogyójú, vékony héjjal, picike magokkal, bő lével. Íze nagyon kellemes, egy lehelletnyi savasság teszi igazán kerekké a klasszikus paradicsomízt. Folytonnövő fajta, ami idén egy picit gondot is okoz, mert a nem túl meleg tavaszi estéknek köszönhetően sokáig nem kötött meg egy darab sem, így mostanra alaposan megnőtt. Egyébként semmi gondom nem volt vele, szépen csírázott, hideg időben is folyamatosan nőtt, betegség nem ütötte fel a fejét. Normál vízigényű, hetente kapott szerves tápoldatot és nem is panaszkodott.

Frissen fogyasztandó, salátába vagy szendvics, esetleg grillezett zöldségek, húsok mellé kiváló.

Nyugat-Európában, elsősorban Angliában már régóta nagy mánia a távol-keleti, elsősorban a japán és kínai zöldségek ültetése a kiskertben. Nálunk szerintem ez az őrület a legtöbb esetben nem terjed túl a kínai kelnél, de méretei miatt az sem igazán kiskerti növény.

Ebben a bejegyzésben és folytatásában szeretnék bemutatni néhány kiskertbe való és nálunk is igen jól fejlődő távolkeleti növényt, aminek bárki helyet találhat a kiskertben és a tányérján.

Az első részben a mizunát és a mibunát mutatom be. Minkét növény keresztesvirágú (káposztaféle), mérete pedig egy salátáé. Mindkettő kiváló helykitöltő, gyorsan fejlődik és hálás.

A mizuna

A mizuna egy erősen szeldelt, hegyes levelű, hihetetlenül gyorsan növő levélzöldség. Mint minden káposztaféle, szereti a jó talajt és a sok tápanyagot. Levelei csípősek, karakteresek. A növény akkora, amint egy jól megtermett saláta, a levelek lazán állnak, terülnek. Ha akarjuk szedhetjük levelenként, ha kell a hely, akkor pedig egyben kiszedhetjük. Nyersen és kis olajon megfonnyasztva is fogyasztható. Salátába, szendvicsbe néhány levél elég, több elnyomná a többi ízt. Olajon pár perc alatt megpárolva, más zöldségekhez keverve színes színfoltot ad, kiválóan passzol grillezett szárnyasokhoz, halhoz.

Jól palántázható, szaporítótálcára vetve egy hideg üvegházban gyors fejlődésnek indul, vetés után kb. 3 héttel már kiültethető és további három hét múlva fogyasztható. Kora tavasztól vethető, de a fagyoktól érdemes fátyolfóliával védeni. Fontos a folyamatos, jó vízellátottság, ami megakadályozza a felmagzást. A meleget, ha elég a nedvesség, jól tűri. Kártevői elvben megegyeznek a káposztafélék kártevőivel, de a levelek erős íze - a rukolához hasonlóan - sok alap kártevőt távol tart.

A mibuna

A mibuna levelei kicsik, kerekek és hosszú, húsos nyélen kapnak helyet. A nyél nem fásul. A levelek körkörösen, felfelé-kifelé állnak, a növény egy saláta méretű tölcsérre emlékeztet, a belső levelek nyele egészen pici, a szélen lévők pedig hosszabbak. A leveleknek kellemes, lágy íze van. Kevésbé nyersen, inkább picit megfonnyasztva fogyasztandóak. Pár perc egy forró olajjal kikent serpenyőben és a nyél kellemes, picit roppanós, picit krémes állagot vesz fel. Remek kísérő grillezett ételekhez, de akár egy zöldség vagy húslevesbe (vagy valami keleties levesbe, raguba) is finomak, ha a főzés végén tesszük bele őket, hogy ne főzzük szét.

Ő is jól palántázható, nagy tápanyag és vízigényű káposztaféle. Fejlődése a mizunánál lassabb, de még így is rendkívül gyors, kb. 60 nap. A kártevőkre némileg fogékonyabb, mint a mizuna, főleg a csigáktól óvjuk.

A paradicsomok neveléséről szóló korábbi bejegyzésben a vetéshez és a palántaneveléshez próbáltam tippeket adni, most pedig, már az április végi nyár miatt is a kiültetéssel és az utána való teendőkkel kapcsolatban osztanám meg a tapasztalataimat.

1. tipp: Fontos az időzítés a kiültetéskor

A paradicsomot lehetőleg egy nyirkosabb, hűvösebb napon ültessük ki, ha ilyen nincs, akkor az esti órákat válasszuk, különösen akkor, ha olyan cserépben neveltük a paradicsomot, amiből ki kell szedni ahhoz, hogy elültethessük. A paradicsom nagyon érzékeny a gyökerének a sérülésére, olyan óvatosan bánjunk vele, amilyen óvatosan csak tudunk. Kiületés után bőségesen locsoljuk be, de tápot vagy folyékony trágyát ilyenkor ne adjunk neki.

2. tipp: Karózás, kötözés, hónaljhajtások

A paradicsomot kicsivel mélyebbre ültessük, mint a cserépben volt, mert ekkor oldalgyökereket fejleszt, amik egyrészt támasztják, másrészt így több vizet fog tudni felvenni. Ültetés után rögtön karózzuk ki egy bottal vagy nádrúddal. A kordonos változatoknak kb. 2 méteres, a bokros változatoknak 1 méteres karó kell. Ha valaki nagyon el van eresztve, vehet a paradicsomnak kifejezetten nekik kitalált, spirális alakban tekeredő, általában fémből készült paradicsomkarót.

A karózás folyamatos feladat, ha a hajtás eléri a 25-30 cm hosszúságot a legutolsó kikötözött rész felett, ideje újra hozzákötözni a karóhoz. A kötözésnél lazán kössük a növényt a karóhoz, ne szorítsuk el a szárat. Lehet kapni nem túl drágán kifejezetten ezt a célt szolgáló csipeszeket, érdemes beszerezni belőlük egy nagyobb csomaggal.

A kötözés során amennyiben olyan a fajta, csípjük ki a hónaljhajtásokat. Ezek azok a hajtások, melyek a szár és a nagyobb levelek találkozásából törnek elő. A hónaljhajtásokat azért szokás kicsípni, mert különben a növény túlságosan sok energiát fordít ezek kinevelésére, a termésérlelés helyett. Figyelem, nem minden fajta igényli a hónaljhajtások kicsípését - a csomagon általában ezt külön feltüntetik! Az is előfordulhat, hogy úgy látjuk, maga a növény és a hónaljhajtás is kifejezetten erős. Ilyenkor inkább neveljük a növényt két karóval, bírni fogja. Ilyenkor se kötözzük azonban a hónaljhajtást a főnövény karójához, mert a zsúfolt leveleken könnyebben telepszenek meg a betegségek, nehezebben áramlik a levegő a levelek között.

3. tipp: Figyeljünk a nedvességre és a párára

A paradicsom szereti, ha a talaja állandóan megfelelően nedves, de nem szeret vízben állni. Ne várjuk meg, hogy a levelek kókadni kezdjenek, ha a talaj felső része láthatóan száraz, öntözzük meg a növényt, de úgy, hogy a levelek ne nagyon ázzanak meg. A termés kötődéséhez (vagyis ahhoz, hogy a virágból gyümölcs legyen) az szükséges, hogy a virágok vizesek legyenek, a száraz bibére ugyanis hiába repül rá a pollen, nem fog tudni megtermékenyülni. A legjobban úgy segíthetjük a virágokat, hogy a reggeli, délelőtti órákban párásítjuk a virágok környékét (pl. egy kézi permetezővel) és próbáljuk ezt fenntartani.

4. tipp: Segítsük a beporzást, különösen zárt térben

A paradicsom önbeporzó, a virág saját magát termékenyíti meg, ahogy a légmozgás hatására a pollen rászóródik a bibére. Ebből is fakadóan amennyiben túl mozdultatlan a levegő, pl. mert fólia alatt vagy üvegházban termeljük a paradicsomot, segíti a megporzást, ha óvatosan megrázogatjuk a virágokat a reggeli órákban.

5. tipp: A tápoldatozás nem kerülhető el

Lehet, hogy azt hisszük, hogy a paradicsomnak minden álma, hogy nekünk folyamatosan teremje a fürtőkben lógó édes bogyókat, de ez kb. annyira áll közel a valósághoz, mint az, hogy a tyúkok arra vágynak, hogy egy ketrecben éljék le az életüket, miközben a tojást, amit tojnak, azonnal elveszik tőlük. A valóság inkább az, hogy magától csak "természetes" mennyiségű termést hozna és mivel mi ennek a sokszorosát várjuk el, meg kell adnunk neki mindent, ami ehhez kell. Leginkább a víz mellett tápanyag, amit folyékony tápokból tudunk fedezni. A paradicsom magas kálium és foszfor, kevesebb nitrogén tartalmú trágyát kedvel. Mivel képes a levelén át is hasznosítani a tápanyagokat, így a normál locsolással ellentétben a tápot úgy locsoljuk ki, hogy a levelekre kerüljön. A tápot legalább hetente egyszer kell adni.

Sokak számára talán az a legkézenfekvőbb, hogy nosza, folyékony műtrágyát neki, de olyan paradicsomot éppenséggel a piacon is kapunk, a kiskertbe valami mást érdemes. Ma már lehet folyékony szerves trágyát, humuszt, komposzt-teát kapni a boltokban, ezeket részesítsük előnyben. Készíthetünk ilyet magunk is, pl. csalán erjesztésével (csak olyan helyen, ahol nincs a közelben a szomszéd) vagy házi komposzt-tea készítésével.

+1 tipp: Védjük a paradicsomot a záporok és a jégeső ellen

A paradicsom ágai, hajtásai érzékenyek a hirtelen külső behatásokra, így a jégverésre vagy a lezúduló záporra. A legegyszerűbb de igen hatékony védekezés, ha ilyenkor raschel-hálót terítünk ki a növények fölé, pl. a karók tetére kifeszítve. A háló ugyanakkor ne legyen állandóan a növényen, mert akkor kevesebb termést érlel.

Az előző posztban röviden áttekintettük, hogy milyen saláták közül választhatunk a kiskertbe, így most lássunk néhány tippet arra, hogyan neveljük őket a kiskertben. Salátát nevelni nem ördöngősség, de vannak fortélyok, amiket ha betartunk, jobb eredményeket érhetünk el.

Figyelem! Az alábbiakban leírt tippek csak a salátákra és nem az endíviákra, radicchiókra, madársalátára és rukolára értendőek. Azok egészen más növények, egészen más igényekkel.

1. tipp: Az évszaknak megfelelően válasszunk salátafajtát

A legtöbb salátafajta márciustól októberig folyamatosan vethetőek a július második felétől augusztus első feléig terjedő időszakot nem számolva. Ugyanakkor a legtöbb fejesedő fajta legalább 90 napot igényel, ami azt jelenti, hogy inkább kora tavaszi vagy augusztus végi vetésre valók. Az áttelelő salátákat szeptemberben, vagy októberben vessük el.

A saláta nem fagyálló. Az áttelelő saláták kivételével a fagyok tönkreteszik a leveleket, a nagyobb fagyok a gyökereket is. Ősszel és kora tavasszal a nem áttelelő példányokat fóliával fedjük. Alatta rendszeresen szellőztessünk. Az áttelelő példányokat a tél közeledtével szintén védjük, pl. szalmával, mulccsal borítsuk, ami alatt melegebb van, de szellőzik.

Július második felében, augusztus első felében ne vessünk salátát, ezek nagyon hamar felmagzanak a száraz, forró időben.

A salátákat kb. 2 hetes ciklusokban folyamatosan vessük tavasztól őszig. Ha kevés a hely, akkor a vetést szaporítótálcán végezzük. Így biztosíthatjuk a folyamatos salátaellátását a családnak akkor is, ha felmagzana a korábbi állomány.

2. tipp: A vetést hűvösebb, nyirkosabb napokra időzítsük

A saláta magja relatív hűvös időben, napfényre csírázik és sok nedvességet igényel. A növény nem túl tápanyagigényes, így külön a salátát trágyázni nem kell a kiskertben. Gyakorlatilag elég, ha közvetlenül a jól felgereblyézett, elegyengetett és jól belocsolt talaj felszínére szórjuk a magot. A magok elszórása után elég, ha picit lenyomkodjuk a talajt. Hamar csírázik, 4-6 nap múlva már láthatóan beindulnak a magok. Ha túl sűrű lett a vetés, egyeljük ki, a kiegyelt példányokat ültessük új helyre.

Lehet palántázni is, ilyenkor egy keltetőtálcát töltsünk fel kb. 5 cm vastagon földdel, nedvesítsük be alaposan és arra szórjuk a magokat, majd egy nagyobb fával óvatosan nyomkodjuk le. Nagyon fontos a direkt fény, különben elkezd megnyúlni a növényke. Akkor lehet kiültetni, amikor már 3-4 rendes levele van. Ne ültessük sokkal mélyebbre, mint a tálcában volt, mert a földdel takart levelek rothadni kezdenek.

3. tipp: Figyeljünk a levelekre

A saláta, különösen a fejesedéskor szereti a vizet, de a pangó vizet kerülni kell. A leveles példányokat lehet felülről is, azonban a fejesedő példányokat - különösen a fejesedés megkezdődése után - már csak a tövénél locsoljuk. A levelek tövénél megülő víz nem jó és kerülni kell, hogy a levelek túl sokáig vizesek maradjanak. Érdemes estefelé locsolni, de akkor, amikor még számíthatunk arra, hogy a levelek megszáradnak.

Kerüljük el a növények sokkolását. Tartsuk locsolással folyamatosan hűvösen és nyirkosan a talajt, ez véd a korai felmagzás ellen is. Ha jégeső közeleg, raschel hálóval takarjuk le a salátát, mert a jég összetöri a leveleket és azok rothadni kezdenek.

4. tipp: A saláta "szereti" a tömeget

A saláta nem bánja, ha szorosan egymás mellett nő a többiekkel, ez általában jó hatással van a levelek mennyiségére is (ennek oka, hogy ha egy növény úgy érzi, egy másik növény ki akarja szorítani, arra előszőr fokozott növekedéssel reagál). Ugyanakkor figyeljünk, mert zsúfolt helyzetekben könnyebben jelenhetnek meg betegségek és terjedhetnek kártevők is, illetve könnyebben felmagzik a növény.

5. tipp: A salátának kevés ellensége van, de azokra figyeljünk

A salátát igencsak szeretik a csigák, ezen kívül megszállhatják a tetvek és lisztharmat is megjelenhet.

A csigák ellen leginkább úgy védekezhetünk, ha a saláta elöregedett, lehajló, sárguló leveleit eltávolítjuk. Ne legyen korhadó, rothadó növény a saláták közelében és ne legyenek felborult cserepek, dobozok sem, ahol a csigák megbújhatnak. Ha csigát látunk, pateroljuk ki őket az ágyásból.

A tetvek ellen a lemosás segít leginkább, esetleg a szappanos vízzel való permetezés. A növényvédő szerekkel csínján bánjunk, hiszen a leveleket meg szeretnénk enni.

A lisztharmat ellen leginkább a fertőzött levelek leszedésével, esetleg permetezéssel lehet védekezni. Javítsuk a szellőzést, figyeljünk arra, hogy a saláta levelei ne legyenek folyamatosan nedvesek.

A saláta legnagyobb ellensége ugyanakkor a száraz meleg, ez ugyanis arra készteti, hogy szárba szökjön és felmagozzon. A felmagzott saláta már nem hoz új leveleket, ráadásul a meglévő levelek nagyon keserűekké válnak. Szedjük ki gyökerestől és mehet a komposztba.

+1 tipp: A tépősalátákat szedjük folyamatosan

A tépősaláták folyamatosan újabb leveleket hoznak, de ha elérnek egy ideális méretet, akkor hamar felmagzanak. A legjobb védekezés ez ellen, ha nem hagyjuk, hogy elérjék ezt a méretet és folyamatosan szedjük a levelüket, így módon egy növényről akár 3× annyi levelet szedhetünk, mintha hagynánk méretesre nőni (természetesen így is felmagzik egy idő után, de addig is nagyobb hasznot hajt). A leveleket kívülről szedjük, körkörösen, ahogy a növény növesztette őket. Mindig hagyjunk 4-5 levelet a növényen és szedés után hagyjuk megfelelően regenerálódni kb. 3-4 hetet. A leveket mindig szedjük és ne vágjuk, mert vágással a belső pici levelek is sérülnek.

Gyerekkoromban a saláta az ecetes vízben "feloldott" ízetlen zöld leveleket jelentette, amiket a vasárnapi ebéd mellé tettek az asztalra és nem túl meggyőzően próbálták elhitetni róla, hogy egészséges. Ma már nem igazán tudom elképzelni így a salátát, bár be kell valljam töredelmesen, hogy a tojásos nokedlit továbbra is azzal eszem, amikor évente kb. 2× csinálok.

Ugyanakkor a hagyományos vajfej és a mára mindenhol elterjedt jéghegy mellett ma már sok más salátafajtát is lehet találni, mind a boltokban, mind a vetőmagok között. A bolti példányokkal nem vagyok igazából kibékülve, egyrészről drágák (400 Ft néhány levélért???), másrészről nem elég frissek (ez leginkább nem a termelő hibája, a legtöbb saláta egyszerűen nem arra való, hogy a boltokba cipeljék). 

A vetőmagok között sokat válogathatunk, magyar és külföldi is egyaránt van, a kínálat lenyűgöző, az ár a fillérestől a nagyon drágáig változik, mindenki megtalálhatja magának a kedvencét. Minden adott tehát, hogy a kiskertben salátát neveljünk.

A saláták színe és formája rendkívül változatos, de egy-két szempont alapján lehet őket csoportosítani, ami segít kiválasztani, melyiket ültessünk. 

1. A tépősaláta

Ebbe a kategóriába azok tartoznak, amik folyamatosan újabb és újabb leveleket hoznak, de a levelek nem borulnak egymásra, hanem lazán állnak egymás mellett. Őket szokás tűlünk nyugatra "vágni való" salátának (a couper, da taglio, cut-and come-again) is nevezni. Ilyen pl. a lollo, a lollo rosso, a tölgylevelű saláta vagy a red salad bowl. Mivel a levelek nem takarják egymást, így a pici levelek sem lesznek halványak, édesek. A tépősaláta nevelése egyszerű, a többinél kevesebb vizet igényel. A növekedés üteme jó körülmények között nagyon gyors. Ugyanakkor a levelek nem igazán "tartalmasak", hamar összesnek, leszedés után nagyon rövid ideig állnak csak el. Állítólag a lollo saláták Gina Lollobrigidáról kapták a nevüket, egészen pontosan a fehérneműiről, mert ezek is fodrosak, kényesek és alig van bennük anyag.

2. A vajfej saláta 

A vajfej saláta leveleinek vége kerek, a levél felülete viaszos, sima. Van közte fejesedő (pl. négy évszak csodája, vagy május királya) és nem fejesedő (pl. trionfo d'estate) fajta is, de a nem fejesedők is jóval tömörebbek mint a tépősaláták. A fejes változatok nevükhöz híven fejet, tőlünk nyugatra szívet fejlesztenek (a coeur, hearth vagy egyszerűen csak H, di coure). Ezeknél a salátáknál a levelek takarják és árnyékolják egymást, így a belső levelek világosabbak és édesebbek lesznek. A nem fejesedő változatok nevelése kb. azonos feladat, mint a tépősalátáké, de a növekedés üteme lassabb. A fejesedő változatok több figyelmet igényelnek, mert egyrészről sok vizet vesznek fel a fej kialakulásakor, másrészről jobban kell figyelni a levelekre, hogy nehogy elkezdjenek a belső levelek rothadni a nyirkos időtől vagy a pangó víztől. Leszedés után mind a fejes, mind a nem fejes változat jól eláll a hűtőben pár napot, de többet nem. 

3. A római saláta 

Azokat a salátákat, amiknek a levelei hosszúkásak, tömören felfelé nőnek, ropogósak, vastagok, római salátának nevezzük. Az olaszok és a franciák hozzánk hasonlóan romaine-nek vagy romano-nak hívják, mivel ők fogyasztották már az ókorban is és tőlük terjedt tovább, de angol oldalakon cos lettuce a nevük, utalva származási helyükre, a görög Kos szigetére. Jobban viselik a szárazságot a többi fajtánál, de ők is szeretik a vizet. A fejek jól tárolhatóak, jó ízűek, enyhén kesernyések, de vastagok, amit vannak, akik nem igazán kedvelnek.

4. Jég(hegy) saláta

A jéghegy saláták jellemzője, hogy leveleik bordásak, fodrosak, ropogósak, szétterülőek. Fejesednek, a belső levelek halványak, édesek. A növény sok vizet tartalmaz, lassan fonnyad, jól tárolható - nem véletlen, hogy ez az egyik leggyakoribb fajta ma a boltokban. Ugyanakkor sajnos íz íze nem igazán közelíti meg a többi fajta ízét. Nevelésük is nagyobb kihívás, mint a többié, mivel sok vizet igényelnek, nem szeretik a meleget és vigyázni kell a belső levelekre, hogy nem kezdjenek el rothadni. A növekedésük a fejes vajfejekéhez mérhető.

5. Batáviai saláta

A batáviai saláta igazából egyesíti magában a jégsaláták tartalmas, ropogós, nagy leveleit a tépősaláták laza szerkezetével. Kevésbé vízigényesek, az ízük kellemes, bár picit kesernyés. Nevelésük egyszerű, kb. mint a nem levelesedő vajfej salátáké. Ezek alapján elvileg a saláták királyai lehetnének, de van egy igen rossz tulajdonságuk, hogy a többihez képest nagyon lassan növekszenek. Eltarthatóságuk közelebb átt a tépősalátákéhoz, ha igazán finom salátát akarunk enni, akkor frissen együk.

És akkor ebből mi és hogyan kerüljön a kiskertbe?

Nekem az a véleményem, hogy a kiskertbe leginkább a tépősaláták valók, őket követik a batáviai és a római saláták, valamint a nem fejesedő vajfej saláták, kb. ebben a sorrendben. Ha van hely, akkor kb. 50-20-20-10 % az ideális arány. A színek kiválasztásakor arra figyeljünk, hogy a piros változatok (ide tartoznak azok is, amelyek foltosak vagy csak a külső részük pirosodik) lassabban növekednek, több gondozást igényelnek, mint a zöld változatok, ugyanakkor szép színt adnak a kertnek és a salátástálnak is. Jellemzően a sötétebb árnyalatúak, különösen ha piros(as)ak, kesernyésebbek.

A jégsaláták szerintem nem valók a kiskertbe. Egyrészt nagyon nagyok, másrészt érzékenyek, harmadrész könnyű csalódni, mert a boltokban kapható kemény, ropogós labdákat csak gyári körülmények között lehet igazán előállítani, a kiskertben nem.

Mint említettem, a fajtaválaszték hatalmas, tessék próbálkozni, kikísérletezni, mi a legjobb!