A gyökérzöldségek a legnagyobb ellenfelei a kíváncsi, kezdő kiskertesnek, mivel - a hónapos retket leszámítva - hosszan, nagyon hosszan növekednek, és közben legfeljebb remélni lehet. hogy szép, egészséges, gazdag termés lesz belőlük.

Két év tapasztalata egyértelműen azt mondatja velem, hogy a föld alatti világ tele van titkokkal, és mindaz, ami a föld fölött látszik, az alig van kapcsolatban azzal, ami odalenn történik. Az, hogy a répa levelei szépek, dúsak, az sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyökér is szép, nagy és egészséges - ellentétben ha a felső rész satnya, az már sokkal nagyobb eséllyel jelenti, hogy a gyökér is az lesz.

A jó termés jelentős részben - talán sokkal nagyobb részben, mint egy levélzöldség vagy egy terméséért termesztett zöldség esetében - az előkészítéstől függ, és szinte már itt eldől, hogy mire számíthatunk. A talaj megmunkálása nagyon fontos: a répát mindig mélyen fellazított, teljesen kőmentes talajban kell nevelni, amit nem frissen trágyáztunk, hanem még előző évben. Ha nem tudunk igazán mélyen átmozgatott talajt biztosítani, akkor inkább válasszunk olyan fajtát, ami széles és rövid. Kezdőknek talán a legideálisabb a pici kerek párizsi piacos répa, ez formára a hónapos retekre hasonlít, de persze hagyományos sárgarépáról van szó.

A répa ültetése nem ördöngősség, de igényel némi odafigyelést. A művelet februárban kezdődik, amikor a talaj már felengedett egy kicsit. Az első probléma, hogy a répamagok hírhedten lassan csíráznak, akár 4-6 hét is kell nekik, hogy beinduljanak. Segíthetjük a csírázást, ha ültetés előtt beáztatjuk a magokat egy éjszakára, vagy erősen nedves homokkal keverjük őket össze egy-két nappal ültetés előtt.

Utána egy-két centi mély barázdába ültetjük őket (barázdák között kb. 15-20 cm), közvetlenül a végső helyére. Kikelés után kb. egy hónappal kiegyeljük őket (kb. 5 cm távolságra), szigorúan este. A kiegyelt példányokat nem érdemes elültetni, mint általában a gyökérzöldségeknek, ezeknek nem lesz jó gyökere. Utána nincs más dolgunk, minthogy várunk, méghozzá sokat, ha nem párizsi piacos répát ültettünk, ami kb. május végére, június elejére nő meg, akkor szeptemberig. A répák nem félnek a hidegtől és jól növekednek egészen decemberig. Egy kis fagy még javít is az ízükön, édesebbek lesznek. A nagyobb fagyok előtt érdemes őket kiemelni, nem azért, mert tönkremennek, hanem mert a keményre fagyott talajból nem lehet őket kiszedni.

Nálam a kiskertben idén a "hagyományos" narancssárga  sárgarépa mellett citromsárga (Jaune de Doubs) és piros (Red Samurai), valamint paszternák nő. (Azért így idézőjelben, mert a mi sárgarépánk valójában egy nemesítés, amit holland kertészek a királyi ház tiszteletére nemesítettek ki, eredetileg a répa lila, citromsárga vagy fehér volt.) A szamurájok még kicsik, így ők nincsenek a képen, de remélem, november végére már lesz róluk is kép.

 A citromsárga répa, ami nevében hordozza származása helyét (Doubs egy francia város) egy ún. hagyományőrző fajta, amit nálunk nem, de Európa nyugati részén nagy előszeretettel termesztenek. Kiváló nyersen is, de párolva, köretként, vagy levesben is jó ízű. Ha hagyják megnőni, jóval robosztusabb lesz, amint a karcsú sárgarépák. Aztán jöhet anyóka, apóka, mert az egész állatsereg, hogy kihúzzák. Felhasználása leginkább a sárgarépához hasonlít, jelentőssége főként abban van, hogy szép színt visz az ételbe. Ehetjük nyersen salátában vagy önmagában, tehetjük vegyes párolt zöldköretbe, vagy levesbe is. Ha pedig különleges köretet szeretnénk, így készíthetjük el igazán franciásan, Vichy módra:

Kétszínű sárgarépa Vichy módra:

Hozzávalók (4 személyre): 8 szál közepes méretű sárgarépa, 4 szál közepes méretű Jaune de Doubs répa), 10 dkg vaj, evőkanál cukor, pici só, apróra vágott petrezselyem, víz.

A répákat megtisztítjuk és nagyon vékony szeletekre vágjuk, lábosba tesszük, hozzáadjuk a vajat, a cukrot, a sót és annyi vizet, hogy ellepje. Lassú tüzön elforraljuk róla a vizet, ezalatt a répa is megpuhul. Nem kevergetjük, mert összetörik a répa. A vajtól és a cukortól a répa bársonyosan krémes és fényes lesz. Tálalás előtt rászórjuk az apróra vágott friss petrezselymet. Elsősorban húsok vagy halak mellé köretként kinálhatjuk.

A paszternák, habár megjelenése megtévesztő, nem a fehérrépához hasonlít inkább, hanem a sárgarépához, mind a gyökér szerkezetében, mind édes ízében, mind abban, hogy a leveleit nem esszük meg. A paszternák remek leveszöldség, de egy másik felhasználási módja a paszternákkal készült krumplipüré. Ehhez a paszternákot a krumplival együtt főzzük meg (kb. egy a négyhez a paszternák-krumpli arány), majd úgy készítjük, mint a krumplipürét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.