Ha lassan is, de beértek az első paradicsomok, a sok csapadék miatt több idő kellett nekik, mint vártam, de július második felére már lehetett szüretelni az első három fajtát, a sárgát, a tigriscsíkosat (Tiger Tom) és a fekete paradicsomot (Black Prince).

A szép, kerek, piros paradicsomot mindenki ismeri és bárki tonnaszámra hordhatja haza a piacról, de ezekkel én még nem találkoztam piacon, így nagyon kíváncsi voltam az eredményre. Hát lássuk:

Sárga paradicsom:

Ez egy folytonnövő fajta, de a többivel ellentétben nem nőtt úgy, mint az őrült, dinamikusan de mértékkel növekedett. Később virágzott, mint a többi, így az esők is kevésbé tették tönkre, de ennek megfelelően később is érett. Zöld állapotban a paradicsom hagyományos zöld, nem igazán lehet megmondani, hogy a végén nem piros lesz, hanem sárga.

Az érett termés aranyos sárga, mint egy ringló, és a mérete is valahol a normál paradicsom és a koktélparadicsom közé esik. A húsa sárga, a magok kicsik, a héj vékony. Az íze egy nagyon édes, de azért kellemesen savas paradicsomé. Nyersen nagyon finom, de el tudom képzelni grillezve is, sült husok mellé.

Tigriscsíkos (Tiger Tom):

A növény hatalmasra nőtt, minden igyekezet, ami a kordában tartására irányult, kudarcra volt ítélve. Sajnos az első virágzás ideje pont akkor volt, amikor hűvösebb volt és nagyon sok eső esett, így nem sok virágból lett termés. Maga a gyümölcs gömbölyű, kisebb, mint az átlagos paradicsom, de nagyobb, mint egy koktélparadicsom. Már zöld állapotában is jól látszanak a csíkok, amik ilyenkor sötétzöldek világos alapon, érett állapotban pedig sárgásak piros alapon. 

Az érett termés íze normál paradicsom íz, de a héj vastagabb, picit talán rágós is. A gyümölcs lédús és finom, a magok picik. A méret pont jó arra, hogy egyben bekapja az ember. Szerintem nyersen az igazi, remek dekoráció a tálon, vétek lenne elfőzni. 

Fekete paradicsom (Black Prince):

Ez a növény is nagyra nőtt, de nem akkorára, mint a tigriscsíkos. Sajnos a virágzást itt sem segítette az időjárás. A gyümölcs tojásdad, a végén csúcsos, normál méretű. Éretlen állapotban sötétzöld, sötétebb, mint egy átlagos zöld paradicsom. Ahogy a gyümölcs érik, nem pirosodik, hanem egy sötétebb, zöldes-barnás színt vesz fel, miközben szépen megpuhul. Néha nehéz megállapítani, melyik érett és melyik nem. 

Az érett termés sötét árnyalatú, barnás-zöldes, érdekes színű, nemcsak kívül, hanem belül is. Inkább húsos, mint lédús, és az íze édesebb, mint egy normál paradicsomé, nyoma sincs semmi savanykás íznek. Aki a hagyományos paradicsom ízt kedveli, csalódni fog, egy érdekes aromájú, édes paradicsomról van szó. Ez is nyersen, frissen az igazi.

Azt hiszem, nem tévedek túl nagyot, ha azt mondom, hogy egy valamire való magyar kiskertben kötelező elem a paradicsom. Kötelező annak ellenére, hogy a legnagyobb jóindulattal sem tenkinthető egyszerűen gondozható növénynek, sőt, kifejezetten sok munkát igényel. Palántanevelés ablakpárkányon vagy üvegházban, kiültetés, karózás, oldalhajtások eltávolítása, állanó trágyázás, öntözés, széltől, fagytól, erős esőtől védés... Meg persze kényes is. Kényes a talajra, kényes a melegre, kényes a hidegre, kényes a nedvességre. Ugyanakkor kétségtelenül egyike a legfinomabb zöldségeknek, olyasvalami, ami miatt az ember mindezeket végigcsinálja.

Persze mondhatja bárki az otthoni palántázásra, hogy az emberek 95%-a veszi a paradicsompalántát, ami részben érthető, mivel a paradicsompalánták nevelése elég nyűgös dolog otthon, a piacon pedig kb. 20 és 50 Ft között mozog az áruk, ami gimnáziumi matektanárom szavaival élve konvergál a nullához. Az elmúlt két évben én is vettem a palántákat, de egyrészről nem igazán voltam megelégedve a választékkal (van ilyen-olyan-amolyan piros), másrészről miután kiválasztottam, hogy milyet kérek, hát persze, hogy egyik sem az a fajta volt. Múlt évben pl. az összes lukullusz lett, miután piros fürtöset kértem... Így annak ellenére, hogy a 8 tövön majd 25 kiló termett, nem voltam igazán elégedett és elhatároztam, hogy idén máshogy lesz.

És itt jön a kérdés: mikor kell elkezdeni a jövő évi termés előkészítését. A válasz pedig az, hogy kb. Karácsony magasságában. Ekkor kell, ugyanis kinézni a jövő évi fajtákat és - ha valaki nem a boltban veszi a magokat - megrendelni őket. Magot rendelni ma már nem életidegen dolog, ha valaki nem kap az igényeinek megfelelőt a boltban, ott az internet és a magyar boltokhoz képest összehasonlíthatatlanul bővebb külföldi katalógusok, és kb. egy hónap alatt meg is érkezik a csomag.

Az ültetés fajtától változóan január végétől március végéig történik, kis ültetőtálcába, vagy a korábban itt bemutatott tápkocka készítővel készített kockába. A kis palánták növekedése fajtától függően eléggé változó, általában egy-két hét alatt kelnek ki és jó egy hónap kell az első igazi levelek megjelenéséig. Innentől folyamatosan gyorsul a tempó, így egy átlag február közepén elültetett mag április végére - május elejére készen áll, hogy kiköltözzön a kertbe, végleges helyére. A paradicsom nem tűri a jobbra-balra pakolászást, ha egyszer kiültettük, ott akar maradni. Én ültetés után rögtön kikarózom őket, bár ráér addig, amíg nagyon beindulnak fölfelé. A karózás független attól, hogy bokrosodó vagy folytonnövő fajtát nevelünk, ha nem akarjuk, hogy a gyümölcsök lehúzzák a növényt a sárba, karózni kell, a lágy, puha szár nem tudja megtartani a növényt.

Ezután várunk, hogy növekedjen, érdemes folyamatosan kicsípni az oldalhajtásokat (olyan ágak, amik a főágról egy levél tövénél ágaznak el), illetve a szakkönyv szerint ha elérte azt a magasságot, amit nem szeretnénk, ha meghaladna, akkor csípjük ki a főágat is, ez megállítja a növekedést és a növény a termésérlelésre kezd koncentrálni. Az én példányaim valószínűleg műveletlenek és nem olvasnak szakkönyvet, mivel fogták magukat és nőttek tovább, egyből 3-5 új ággal.

 Az idei tavasz sajnos nem volt teljesen ideális a paradicsom virágzásának, az általában ötösével jelentkező fürtökön jó, ha két-három szem nőtt, de azok szépek. Anyósomnak is adtam palántát, ő később ültette ki őket, így később virágoztak, amikor már végetértek az özönvízszerű esők, neki gyönyörű fürtökben lóg a paradicsom a bokorról.

A paradicsom szereti a gazdag talajt, így egy kéthetenkénti folyékony trágyával történő locsolást nagyon meghálál, ne sajnáljuk tőle.

Az egyes fajták teljesen eltérő ütemben és rendben érnek, gyakorlatilag lehetetlen azt mondani, hogy mettől meddig tart a paradicsomszezon. Egy dolog biztos, július előtt nem igen érik be és az első fagyok biztosan véget vetnek neki. Én az idén négy különböző paradicsomot vetettem és mind a négy máshogy terem. A fekete paradicsom (Black Prince) és a tigriscsíkor (Tiger Tom) már érik, a sárga husú és a kilós még igencsak zöld.

Az érett paradicsomokról és a tapasztalatokról egy későbbi postban fogok írni.

Az egyik zöldség, ami miatt úgy döntöttem, hogy ha egyszer lesz kertem, mindenképpen lesz benne hely a zöldségeknek, az a cukkíni. Cukkíni és cukkíni között ugyanis óriási különbség van, és a magyar cukkínitermesztési szokásokkal nem igazán vagyok kibékülve.

Mindenek előtt Magyarországon az a szokás, hogy a cukkínit úgy nevelik, mint a tököt: jó nagyra, hogy ha valakire ráesik, hát az ottmarad. Pedig a cukkíni igazából picinek finom, amikor még éppen, hogy elkezd nőni, a magok picik és gyakorlatilag eltűnnek benne. Akkor, amikor még csak alig 20-30 dkg. Persze értem én, hogy ha valamit kilóra árulok, akkor jobb, ha másfél kilót nyom, de a különbséget zongorázni lehetne.

A másik dolog, amit nem szeretek, hogy gyakorlatilag csak egyfajta cukkínit termelnek, a sötétzöld, Black Beauty névre hallgató fajtát, ami leginkább főzni jó. Pedig a cukkíniknek rengeteg hihetetlen izgalmas fajtája van, egyesek kifejezetten salátákba valók, így pl. a sárga variációk, mások pedig tölteni vagy lereszelni, esetleg savanyítva eltenni, mint pl. a nizzai, vagyis kis kerek.

A cukkíni nevelése igényel némi odafigyelést, mert vannak igényei a növénynek. Az első dolog, amire figyelni kell, hogy ne használjunk az ültetéshez olyan magot, amit a kertben termett cukkíniből tettünk félre. Az ilyen magok nem megbízhatóak, hogy mi fog belőlük teremni, mivel a cukkínit miden hasonló növény, így pl. a tök is beporozza, az utód pedig vegyíti majd a két szülő génjeit, ráadásul jellemzően a rosszabbakat. Vegyünk inkább fajtatiszta magot a boltban, 100-200 forintot megér, és egy tasakban annyi mag van, hogy az egész utcát beültethetjük vele.

A másik, hogy lehetőleg neveljük elő palántának a cukkíniket. El lehet ültteni magát a magot is, közvetlenül a földbe, de az lassabban fejlődik és sokszor nem kel ki. Egy napos ablakpárkányon, kis ültetőcserepekbe (vagy tejfölöspohárba) elültetve pár nap alatt kikel, és ha megjelenik az első két rendes levél, kiültethetjük őket. Érdemes várni az egésszel május elejéig, hogy igazán jó és fagymentes legyen az idő.

A kiültetésnél figyeljünk arra, hogy a cukkíni szereti a fényt, a meleget, a gazdag talajt és a sok vizet. Ha ezeket megkapja, annyit terem, hogy csak győzzük leszedni és megenni. A cukkíni nem kúszik és nem is mászik, hanem úgymond "guggon ül". Ez azt jelenti, hogy alapvetően egyhelyben marad, de ahogy növekszik, egyre nagyobb leveleket hoz és egyre több helyet igényel. 50 centinél semmi esetre se ültessük őket közelebb egymáshoz.

A cukkínit könnyen megtámadhatják gombabetegségek, különösen az öreg leveleket, illetve nyár végén már általában az egész növényt. Ezeket a leveleket szedjük le, ne tegyük a komposztba, hanem dobjuk ki, de hacsak nem nagyon elterjedt a fertőzés, nem érdemes vele foglalkozni, mivel a növény termőképességét nem befolyásolja. A cukkíni ugyanakkor - hacsak nem rezisztens fajtát ültettünk - fogékony a mozaikvírusra, ami tönkreteszi a leveleket és a termést is. Leginkább levéltetvek terjesztik. A fertőzött növényt hamar szedjük ki és égessük el vagy dobjuk ki, mivel nincs rá orvosság, a növény előbb-utóbb tönkremegy és a termés is ehetetlen lesz. A legjobb védekezés ellene, ha rezisztens fajtát veszünk, vagy ha sarkanytyúvirágot ültetünk a cukkíni mellé. Ez utóbbi magához vonzza a tetveket.

Kiültetés után a cukkíni szép lassan növekedésnek indul, majd előbb-utóbb virágot hoz. A hímivarú és a nőivarú virágok jelentősen eltérnek egymástól. Az egyik, hogy a nőivarú virágok tövén ott ül maga a pici cukkíni, ami növekedésnek indul, amikor megtermékenyül, míg a hímivarú virágok csak egy hosszú szár végén nyílnak. Mind a kétféle virágra jellemző, hogy csak egyszer nyílnak és csak nagyon rövid ideig, kora reggeltől kb. délelőtt 10 óráig. Ha eddig nem termékenyül meg a nőivarú virág, akkor elfonnyad és leesik. Ezért cukkínit mindig egyszerre többet érdemes ültetni, mivel nagyon fontos, hogy nyíljon hímivarú virág, amikor a nőivarú kinyílik. Ha nem akarjuk a véletlenre (rovarokra) bízni a beporzást, magunk is elvégezhetjük a beporzűs nemes feladatát, ehhez egy külön erre a célra használt ecsettel szedjük le a virágport a hímivarú virágról és alaposan kenyjük be vele a nőivarút.

Ha a nőivarú megtermékenyül, a kis cukkíni a virág alján növekedésnek indul és kb. 5 nap - 1 hét alatt eléri azt a méretet, amikor érdemes leszedni. Csak akkor hagyjuk megnőni jobban, ha tölteni akarjuk, vagy ha hamis citromlekvárt szeretnénk készíteni. A leszedett cukkínit hűtőben tároljuk és egy héten belül fogyasszuk el.

És akkor lássuk, mi is készülhet a cukkíniből egy meleg nyári napon.

Ha egyszerre sok hím virág nyílik, és nem nyílik női, akkor szedjük le őket még reggel, tegyük be a hűtőbe, majd délben vagy este sörtésztába forgatva bő olajban süssük ki őket, isteni falatokat kapunk, melyek egy könnyű saláta mellé, pici majonézzel igazi nyári élményt kínálnak a hobbikertésznek. Sörtésztában egyébként kisebb cukkíniket is ki lehet sütni, ekkor esetleg hosszában vágjuk félbe.

Ha van egy nagyra nőtt cukkínink, ami már nem olyan zsenge, csinálhatunk hamis citromlekvárt belőle. Ehhez pucoljuk meg és magozzuk ki a cukkínit, kockázzuk fel, mérjük le. Pároljuk meg egy pici vízben a cukkínit (csak nagyon kicsi vízben), majd főzzük össze a cukkíni súlyával megegyező mennyiségű cukorral és daraboljunk bele a cukkíni kilójánként egy meghámozott citromot (ha biocitrom, akkor alapos mosás után a héját is beletehetjük, ettől kellemesen kesernyés lesz). Ha szeretjük a pikáns dolgokat, a végén belereszelhetünk egy pici gyömbért is, de ez nem fontos. Még forrón előre kimosott és kiöblített üvegekbe töltjük, lezárjuk és dunsztba tesszük.

Ha pedig éppen egy nyárias tésztaételre vágyunk, készítsünk mondjuk egy tejszínes-cukkínis tésztát.

Tejszínes-cukkínis tészta (4 személy részére)

Hozzávalók: 1 zacskó durumbúzából készült tészta (lehet penne, spagetti vagy farfalle), 2 kisebb cukkíni (kb. 20-25 dkg/db), egy kis doboz főzőtejszín, egy gerezd fokhagyma, két kanál olaj, só, bors, reszelt sajt ízlés szerint. Elkészítési idő kb. 30 perc.

Rakjuk fel a fizet forrni egy kanál sóval, fedjük le. Ha felforrt, dobjuk bele a tésztát, keverjük meg, majd 3 perc forrás után zárjuk el és fedjük le, amíg megpuhul. A mártáshoz reszeljük le a cukkínit, sózzuk be, majd nyomkodjuk ki a levét. A kevés olajon (nem oliva, hanem sima olaj, ha esetleg válogathatunk, akkor mogyoró) futtassuk meg a felaprított fokhagymát, dobjuk rá a reszelt cukkínit és pár percig kevergetve pároljuk. Ha már nem nagyon van leve, öntsük fel a tejszínnel, borsozzuk meg és pároljuk kb. 3 percig. A tésztát szűrjük le, tegyük tányérra, kanalazzunk rá a szószból és rakjunk a tetejére tegyünk reszelt sajtot, ha úgy szeretjük. Melegen fogyasszuk.

Elég sokat gondolkoztam azon, hogy ezt a bejegyzést a krumpliról vagy a burgonyáról írjam, de végül úgy döntöttem, hogy a burgonya az az étterembe való, otthon krumpli terem.

Először tavaly próbálkoztam krumplit termelni a kiskertben és mivel elég jól sikerült, idén nem is volt kérdés, hogy újra megpróbálom.

Az idei kezdet nem volt olyan zökkenőmentes, mivel a tél nagyon sokáig tartotta vasfogát a kerten és ameddig a fagynak a legkisebb jele is mutatkozik, addig a pici vetőgumóknak semmi keresnivalójuk odakint. Sokáig a boltokban sem kaptam vírusmentes vetőgumókat, mivel - állítólag - a szállítók nem kockáztatták, hogy károsodnak a hidegben. Így már március volt, amikor sikerült vennem egy csomaggal. Egy félkilós csomagot vettem, szerintem bőven elég egy kísérletező kiskertbe, főleg a helyigény miatt.

Otthon kivettem őket a hálóból és kiterítettem őket egy tálcára, majd felraktam őket a konyhaszekrény tetejére, hogy csírázzanak, amíg eljön az idő a kiültetésre.

Az ültetés nem nehéz, csak arra kell figyelni, hogy a csírák ne törjenek le, úgyhogy a gödrökbe (fészkekbe) óvatosan kell beletenni a gumókat és utána befedni földdel. A hely kiválasztása picit körülményes, mivel figyelni kell, hogy olyan helyre ültessük, ahol az előző év(ek)ben nem termeltünk krumplit, paradicsomot, paprikát vagy padlizsánt, ilyen hely pedig nem sok van, amit nem akarok használni egészen július elejéig. Az idei évben végül a tuják körül kötöttek ki, és szemmel láthatólag nem zavarták egymást.

Krumplit termeszteni egyébként nem mondható túl körülményes műveletnek: elülteted és vársz, majd felkupacolod őket, amikor kihajtanak és megint vársz. Amikor pedig már nincs kedved várni, felásod és összeszeded. Nekem nem jött semmi kártevő sem idén, sem múlt évben, bár a földben lévő pajorok tudnak komoly károkat tenni, így ültetéskor esetleg érdemes alaposan áttúrni a földet ellenük.

Még májusban kíváncsiságból kiástam egy fészket, de még nagyon picik voltak (olyan üveggolyó méretűek), így gondoltam adok még egy bő hónapot nekik. A bő egy hónap - úgy döntöttem - tegnap letelt (ez ugyanis egy nagyon egzakt időtartam), és a vacsorához kiástam egy másik fészket. Ezúttal nagyon elégedett voltam az eredménnyel, leszámítva, hogy a tuják körül felhőkben gyülekeztek a szúnyogok.

Majd egy kilónyi krumplit szedtem össze, ami szerintem elég jó eredmény. Még négy fészek van, így ha ott is hasonló lesz az arány, akkor fél kilóból 5 kiló lesz, ami tízszeres "hozam". Már csak el kellett készíteni, és mivel már a könyökömön jött ki a petrezselymes, meg a répával együtt párolt változat, így Monty Don mentás újkrumpliját csináltam meg.

Újkrumpli mentával (4 személy részére)

Hozzávalók: 1 kg újkrumpli, két ág menta, 2 evőkanál olaj és egy evőkanál vaj, só izlés szerint. Elkészítési idő kb. 15 perc

A krumplit megmossuk, a nagyobbakat felvágjuk, a kisebbeket egészben hagyjuk. Egy edényben felforrósítjujk az olajat, beledobjuk a vajat és alacsony tüzön megolvaszjuk. Beleforgatjuk a krumplit, pici vizet öntünk alá, megsózzuk, lefedjük és puhára pároljuk. Ha megpuhult, beledobjuk a két ág feldarabolt mentát (ha nem akarjuk csak az ízét, akkor egyben, és tálalás előtt vegyük ki) és még öt percet hagyjuk, hogy átjárja a menta íze a krumplit. Kiváló köret natúr halszelethez.

Még bő egy évvel ezelőtt találkoztam először a neten David Austin nevével és varázslatos rózsáival, majd megtudtam, hogy nálunk is lehet venni belőlük. Az áruk messze több, mint a hagyományos rózsatöveknek (egy sima szabadgyökerű példány 3500 Ft), de abszolút megérik az árukat, mert varázslatosak.

Idén úgy döntöttem, hogy ennyi bele kell, hogy férjen, így egy áprilisi napon, amikor hazafelé tartottunk a gyerekekkel a budakeszi vadasparkból, beugrottam és vettem egy tövet. A kis tő pedig igen jól érezte magát és két hónap alatt terjedelmes kis bokorrá nőtte ki magát, a hét végén pedig kibontotta első virágait.